Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Fedeles Tamás: Egy németalföldi orvosdoktor a középkori Magyarországon
képzés fontos központjai voltak még: Párizs, Bologna, Padova, Salamanca és Oxford. A 14. században alakult közép-európai egyetemeken is működtek orvosi fakultások. Az universitasok létrejöttével tulajdonképpen a tudományos orvosképzés intézményi feltételei is bővültek: ez által lehetővé vált a graduait orvosok számának növekedése. A középkor folyamán meglehetősen kevesen folytattak orvosi tanulmányokat a különböző egyetemeken, sőt ez a tendencia tulajdonképpen a 16. században sem változott. 6 A kérész életű középkori magyar egyetemek is rendelkeztek orvosi fakultással, sőt az esztergomi és a veszprémi káptalani iskolákban is tanították a medicinát. 7 Minthogy Goeswin többek között a medicina doktori fokozatát is megszerezte, célszerűnek látszik a középkori egyetemi képzést is röviden áttekintenünk. Köztudott, hogy akik egyetemen kívánták tudásukat gyarapítani, azok először a hét szabad művészetet (septem artes liberales) sajátították el a filozófiai fakultáson, majd a doktori (magiszteri) cím megszerzését követően folytathattak jogi, orvosi és teológiai tanulmányokat. A szabad művészetek magiszteri fokozatának (magister, doctor artium) megszerzéséig, az előírások szerint hat esztendőn át kellett tanulni, ám Bécsben akár négy esztendő alatt is meg lehetett szerezni ezt a grádust. 8 Az orvosi karon Párizsban hat évnyi tanulást írtak elő a doktori fokozat megszerzéséhez. 9 Bécsben az szerezhetett orvosi borostyánkoszorút (baccalaureatus), aki az magister artium fokozat megszerzését követően minimum két éven át hallgatta az orvosi fakultás előadásait. A licenciátus megszerzése ezt követően még három évnyi tanulást jelentett, sőt még a 26 éves alsó korhatárt is előírták. A licenciátus megszerzését követően a hallgatók már praktizálhattak, majd egy év múltán jelentkezhettek a doktori vizsgára. így összesen mintegy 9-10 évnyi tanulás eredményeképpen válhatott a középkor diákja képzett orvossá. 10 Tanulmányaik során először elméleti előadásokon vettek részt a hallgatók, amelyek során a tanárok ismert tudósok munkáival és saját tapasz5 Diepgen: i.m. 23, 100-101: Hints: i.m. 142-169; Sirassi, N.: Die Medizinische Fakultät. 24-25. In: Rüegg. W. (Hrsg.): Geschichte der Universität in Europa. Band I. Mittelalter. München, 1993. [a továbbiakban: UNI] 321342. b „Minden szakmai túlzás nélkül ki kell emelnünk, hogy az egyetemet járó ifjúság csak elenyésző hányada folytatott e korban orvosi tanulmányokat, és az egyetemi felsőbb karokon éppen az orvosi volt a legkisebb létszámú. A reformáció korában a magasabb egyetemi képzés végső célja a papképzés volt, s ennek elérése után, vagy ezzel párhuzamosan mélyültek el egyesek a gyógyítás tudományában is" Kapronczay K.: Az egyetemek szerepe az orvosképzésben a reneszánsz és a reformáció korában. In: Comm. de Hist. Artis Med. 109-112 (1985) 25-29. Az erdélyiek közül is igen kevesen választották az orvosi fakultást. Tonk S.: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. 101. Kubinyi professzor ugyanezt állapította meg a késő középkori magyar helyzetre vonatkozóan. Kubinyi A.: Orvoslás, gyógyszerészek, fürdők és ispotályok a késő középkori Magyarországon. 253. In: (szerk. nő.): Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. (METEM könyvek 22.) Bp., 1999. 253-267. 7 Duka Zólyomi N.: A magyarországi orvostudományi fejlődés gócpontjai a nagyszombati orvostudományi kaimegalapítása előtt. In: Com. de Hist. Artis Med. 75-76 (1975) 109-120. 8 Le Goff, J.: Az értelmiség a középkorban. Bp., 2000. 103; Leff. G.. Das Trivium und die drei Philosophien. 294. In: UNI 279-302; Tonk: i.m. 115. 9 Le Goff: i.m. 103., Diepgen szerint 4-5 esztendő alatt meg lehetett szerezni az orvosdoktori címet. Diepgen: i.m. 102. l0 Tonk:i.m. 101-102.
