Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

nélküle mind nem ér semmit! Mind elolvad és elömlik! Mind csak tűnő semmiség... " (Szent Bernát: Az isteni szeretetről) Assisi Szent Ferenc az isteni teremtés teljességét ismerte fel és fogadta be elragadtatottan, amikor Naphimnuszában a Lét csodáit szemléli a világ nagy harmóniájának víziójában: „Áldott légy Uram s minden alkotásod, Legfőképpen urunk-bátyánk a nap, Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a te világosságod. Es szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A te képed Fölséges. Áldjon, Uram, téged hold nénénk és minden csillaga az égnek. Okét az égen alkotta kezed, fényesnek, drága szépnek! Áldjon, Uram tégedet szél öcsénk, Levegő, felhő, jó és rút idő, Kik által élteted minden te alkotásod. Áldjon, Uram téged víz húgunk, Oly nagyon hasznos o, Oly drága, tiszta és alázatos! Áldjon, Uram, tűz bátyánk. Vele nyújtasz világot éjszakán. Es szép ő és erős, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram téged Földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad, És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket, és színes virágokat... " (Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz) A költői erővel és szépséggel megragadott, kifejezett vallásos középkori világkép teljes pompájában Dante Divina Commediájában tárult fel. Átérezhetjük ezt az élményt például a Paradicsomba érkezés nyitányában: „A Mindent Mozgatónak glóriája - a Mindenségen áthat, és világol, itt hőbb, ott halkabb fényt hintvén a tájra. En jártam hova legtöbb hull a lángból - s láttam, mit sem tud, sem bír elbeszélni ki visszatér e magasabb világból. Mert mikor vágyát közelít\>e kémli, - oly mélységekbe száll az emberelme, hogy az emlék nem képes utolérni. " (Dante: Isteni Színjáték, Paradicsom I.)