Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Rozsondai Béla: Orvosok ifj. Pápai Páriz Ferenc peregrinációs emlékkönyvében, 1711-1726

és akinek fia, Csécsi János, 1712-ben Halléban írt az emlékkönyvbe. //. Apafi Mihály, Erdély egykori utolsó fejedelme, Bécsben 1711-ben már mint a Szent Római Birodalom hercege írta alá az albumot. Erdély volt kancellárja, Bethlen Miklós, szintén Bécsben írta be, élete hetvenedik és fogsága nyolcadik évében, azt a bibliai mondatot (ApCsel 14, 22), amelyre Önéletírásához csatlakozó Imádságoskönyvében is hivatkozik (BETHLEN): Sok nyomorúságok által kell nékünk az Isten Országába bemennünk. Berlinben ifj. Pápai Páriz felkereste Daniel Ernst Jablonski teológust, kinek anyai nagyapja nem más, mint Jan Amos Komensky. Jablonski a porosz király udvari papja volt, és a cseh testvérek püspöke. Gottfried Wilhelm Leibnizcel együtt kidolgozta a berlini Tudományos Társaság alapokmányát (1700), és később annak elnöke lett. Id. Pápai Páriz állandó kapcsolatban állott vele, erdélyi diákok odera-frankfurti ösztöndíja és a magyarországi protestantizmus történetének megírása ügyében. Az erdélyi és magyarországi református diákok közül sokan látogatták Hollandia egyetemeit, különösen Franeker akadémiáját. Az ott tanuló diákok emlékét nyomtatványok is őrzik: üdvözlő és gyászversek, lefordított müvek, és főleg számos magyar vizsgázó (respondens) tézisei vagy disszertációja. Ilyenek védésekor kérdező vagy elnök (praeses) volt a jelen albumban szereplők közül: Ruardus ab Andala, idősb és ifjabb Campegius Vitringa franekeri, Taco Hajo van den Honért leideni, továbbá Herman Alexander Röell franekeri, majd utrechti teológusprofesszor, úgyszintén Albert Schultens, a kiváló hebraista, Franekerben, majd Leidenben a keleti nyelvek professzora, az összehasonlító sémi nyelvészet megalapítója. Schultens az emlékkönyvbe arabul írt egy bölcs arab mondást, amely talán a peregrinációra utal: A mozgásban rejlik az áldás. Kari Schaaf orientalista, a leideni egyetem professzora, egy-egy szír és héber nyelvű Zsoltár-idézetet jegyzett be. 1715-ben ifj. Pápai Páriz áthajózott Angliába, és 1719-es svájci és hollandiai útjáról is visszatért oda. Albumában a legtöbb bejegyzés Londonban keltezett, többek között diákoktól, honfitársaitól is. A Németalföldön tanuló diákok szívesen látogattak át a szigetországba rövidebb vagy hosszabb időre. Ifj. Pápai Páriz és barátja, diáktársa, Ajtai Szabó András angliai útjának egyik célja az volt, hogy gyűjtsenek az enyedi kollégium megsegítésére. Vilmos canterburyi érsek - William Wake - már kinevezése előtt támogatta ügyüket, amint erről ifj. Pápai Páriz Teleki Sándornak beszámol. Bizonyára ebben az ügyben keresett fel más egyházi és egyetemi vezetőket: Vilmos - Sir William VII Dawes -yorki érseket, Charles Trimnell norwichi püspököt, John Covell és John Colbatch cambridge-i, Samuel Parker és George Smalridge oxfordi teológust. Londonban találkozott Tobias Stranover nagyszebeni származású festővel, Bogdán Jakab tanítványával és vejével, valamint a Lissából (Leszno) szintén gyűjtő körúton lévő két lengyellel: Krystian Sitkowski lelkésszel és Sámuel Anderschjoghallgatóval. Az emlékkönyvben szereplők közül a leghíresebb kétségkívül Sir Isaac Newton. Korszakalkotó eredményeit - differenciál- és integrálszámítás, a mechanika alaptörvényei, az egyetemes gravitáció, a fehér fény színekre bontása - még fiatal éveiben, 1665-66-ban érte el („annus mirabilis"). Idős korában, 1722-ben Londonban írta be az albumba a Bibliából (Bölcs 11, 20) választott jelmondatát („tesseram suam"), életművéhez igazán illőt: Numero, pondere et mensura Deus omnia condidit - Isten mindent szám, súly és mérték szerint alkotott. Cambridge-től, egyetemétől ekkor már több mint két évtizede megvált. Edmond Halley 1616-ban Oxfordban írt az albumba. Azon túl, hogy felismerte a később