Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kiss Gábor: Orvosok a Magyar Királyi Honvédségben (1868-1918)
múlva érte el. E különbséget is csökkentve 1913-ig főképp az I. és II. osztályú főtörzsorvosi és az ezredorvosi beosztások száma növekedett. Az első világháború idején a tényleges állomány beosztásainak száma lényegében változatlan maradt. A háború során egyre súlyosbodó orvoshiányt a tartalékos orvosok számának növelésével (a háború folyamán körülbelül 200 tartalékos orvosi beosztást hoztak létre), illetve az orvostanhallgatók behívásával próbálták próbálták enyhíteni. Mindezen intézkedések ellenére a Monarchia haderejében 1918 augusztusára már a 30-at is meghaladta az orvos nélkül maradt gyalogzászlóaljak száma. 25 A honvédon'osi tisztikar kiegészítése A honvédorvosi tisztikar tényleges állományába csak az orvosi diplomával rendelkező, életük 32. évét még be nem töltött büntetlen előéletű és hadiszolgálatra alkalmas férfiak nyerhettek felvételt, akik katonaorvosi képzésük céljából, valamely katonai egészségügyi intézetben 2-6 havi tényleges szolgálatot töltöttek. A felvétel főorvosi rendfokozatba történt. Az erre vonatkozó javaslatot a m. kir. honvédelmi miniszter terjesztette fel az uralkodóhoz. Tartalékos segédorvosokká az egyévi tényleges szolgálatuknak eleget tett, orvosi oklevéllel rendelkezőket neveztek ki. Az egyévi önkéntes orvosnövendékeknek fél évet katonai állományban, fél évet pedig az orvosi oklevél megszerzése után, valamely gyógyintézetben, segédorvos-helyettesi minőségben kellett szolgálniuk. Az egyévi önkéntes orvosnövendékek és orvosok a katonai állományban teljesítendő fél évi szolgálatukat mindenkor csak április l-jén kezdhették meg, legkésőbb abban az évben, amelyben a 25. életévüket betöltötték. (Az orvosi minőségben teljesítendő szolgálatot április l-jén vagy október l-jén kezdhették meg.) Népfelkelő 26 orvosokká (a népfelkelési hirdetmény megjelenése után) nyugállományú közös hadseregbeli és honvéd orvosokat, valamint szolgálaton kívüli és polgári orvosokat neveztek ki, az esetleges háború tartamára. A honvédorvosi kar az 1890-es évek végére hasonló létszámgondokkal került szembe, mint az 1870-es évek végén. Ennek az oka abban keresendő, hogy Magyarországon 1890töl egyre csökkent az orvostanhallgatók száma, s ez arányosan hiányhoz vezetett, a polgári és a katonai orvosok körében is. Ezért 1900-ban először a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, majd a Honvédelmi Minisztérium - a cs.és kir. Hadügyminisztériummal karöltve - az orvosi pályát választóknak állami ösztöndíjat alapított. A rendelet értelmében a honvédség számára évente 3 orvosi ösztöndíj volt kiadható, segítve az orvosi kar kiegészítését. Az ösztöndíjat elnyerőknek tanulmányaik befejezése után hat évet kellett hivatásos honvédorvosként szolgálni. 27 23 Kriegsarchiv Wien (a továbbiakban KA) K. u. k. Kriegsministerium (a továbbiakban KM) Nr. 68/2/1942/ Abt. 14.- 1918. 26 Az 1868-ban megvalósult általános védkötelezettséggel egy időben jelent meg egy másik fontos törvény, amely a honvédség erejének növelését szolgálta. Ez volt a népfelkelésről szóló 1868. évi XL11. törvény. A népfelkelés összehívására az országot közvetlenül fenyegető támadás esetén a király adhatta ki a parancsot. A népfelkelést olyan önkéntesekből kellett megalakítani, akik nem tartoztak sem a közös hadsereghez, sem a honvédséghez. 27 HL Legf. elhat. 1900/56. sz.
