Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 190-193. (Budapest, 2005)

Birtalan Győző: Üzenetek az európai múltból - (Idézetgyüjtemény)

„Aki a jelent látja, az mindent látott, ami csak valaha volt, vagy valaha lesz, mert minden egyeredetű és egyformája. " (Marcus Aurelius: Elmélkedések VI. 37.) Visszatekintésünket a görög-római örökségre méltóképpen zárhatjuk Kosztolányi költeményének néhány strófájával, melyekkel ő a huszadik századi magyar valóság korszakából köszöntötte a császárt. „ Csak a bátor, a büszke, az kell nekem, ő kell őt szeretem, ki érzi a földet, tapintja merészen a görcsös, a szörnyű Medusa-valóság kő-iszonyatját s szól: «ez van», «ez itt nincsen», «ez itt az igazsag», «ez itt a hamissag» s végül odadobja férgekenk a testét. Hős kell nekem, o, ki déli verőben nézi a rémet, hull könnye a fényben és koszorúja — izzó szomorúság. Messze vagyok már, messze röpültem, messze az olcsó, híg dudaszótól, dél és nyugat között csapong az én lelkem mindig szabadabban. Álarcomat itten elvetem, aztán újra felöltöm s járok mosolyogva, tanulva a tűrést, a hosszú alázat gőgös erényét, szenvedve a mocskot, rejtve riadtan rongyokra szakított, császári paláston. Hadd emelem föl, hadd emelem hát tiszta, hitetlen, kételkedve cikázó, emberi pára lelkem tefeléd most, ki jöttein a pannon halmok alól, s élek a barna Dunának, a szőke Tiszának partjai közt. Jaj hadd emelem föl mégegyszer a szívem testvéri szívedhez, Marcus Aurelius. " (Kosztolányi D.: Marcus Aurelius)