Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világháborúban
Elhelyezés, berendezés Az állomások elhelyezkedéséről, helyszínrajzairól pontos leírásokkal rendelkezünk. Ezek alapján megállapítható, hogy az állomások elsősorban az adott településen már meglévő katonai, illetve polgári egészségügyi intézményekbe települtek. Másodsorban az egyéb katonai létesítményekbe, végül - ha az előbb említettek nem álltak rendelkezésre - minden olyan épületbe, amely e célra legmegfelelőbb volt. Ez utóbbi megoldás helyett, ahol erre lehetőség nyílt, a gyorsan és nagy számban felépíthető télen is lakható barakkmegoldást választották. Kezdetben a barakktelepek építése több helyen munkás- és anyaghiány miatt nehezen haladt. A nehézségek ellenére 1915 januárjában a legtöbb megfigyelő állomáson elkészültek a szükséges épületek. A barakkok felállításánál fontos szempont volt a közeli víznyerés lehetősége, valamint a megközelíthetőség. Ez elsősorban a vasút közelségét jelentette. Ahol lehetséges volt, ott a telepet mellékvágány kötötte össze a fővonallal. Kassán azonban a telep közvetlenül a fővonal mellé épült. Az építésre alkalmas területet bérelték vagy lefoglalták. 45 A barakktelepek különféle típusú faépületekből és kisebb kő- vagy téglaépületekből álltak. A barakktelep bejáratánál volt a felvételi helyiség, ennek közelében a műtők és a laboratórium. Külön barakkok szolgáltak a fertőző és a fertőzésmentes betegek részére. A tisztek és a legénység elhelyezése elkülönítve történt. Külön barakkokban volt elhelyezve a katonai osztag legénysége. Ahol lehetőség volt rá, ott a katonai osztag tisztjei, az orvosok, valamint az ápolónők elhelyezésére szintén külön barakkok szolgáltak. A miniszteri biztosi hivatal, a katonai osztagparancsnokság, a tiszti étkezde számára szintén külön barakkok szolgáltak. A legtöbb telepen kápolna is volt. Néhány területén posta, dohányáruda és kantin is működött. Az összes megfigyelőállomás rendelkezett telefonvonallal. A környezetre is ügyeltek. Az épületek között virágágyak, kavicsozott utak húzódtak. A betegek szórakozatására is gondot fordítottak, alkalmanként vasárnap katonazenekar játszott. A fából készült barakkok tűzbiztonságára nagy gondot fordítottak. Ebben azért voltak hiányosságok, amelyet egy 1915 szeptemberében történt eset is igazol. Ekkor az állomásokat tűzbiztonság szempontjából a honvédelmi miniszter kijelölt közegei szemlézték. Az 1915 szept. 3-án keletkezett összegzés 46 azonban szomorúan állapította meg, hogy csupán a trencséni állomáson tapasztaltak a tűzriadó elhangzása után gyors és határozott fellépést. ,A tűzriadó jel adása után 1 perez múlva már erős vízsugár lövellt a tűzben állónak feltételezett épületre." A különféle tájékozódó szemlék egyébként rendszeresek voltak, mind a honvédelmi, mind a belügyminiszter által. Több állomást Ferenc Szalvátor főherceg 47 is meglátogatott. Az ápoltakat elhelyezésük szerint öt csoportba osztották: fertőző betegek, fertőző betegségre gyanúsak a fertőzésre utaló tünetekkel, egészségesek, de érintkeztek fertőző betegekkel, sebesültek és egyéb betegek. Fekhelyként vas vagy tábori faágyat, lehetőleg egységes rendszerben szalmazsákkal, ágyneművel és gumi vagy batiszt 48 huzattal alkalmaztak. A A helyszínrajzok a HM ein. l/a. osztályának 1915. máj. 18-án kelt utasítására készültek, amelyek a HL 1. VH 4624. dobozában találhatók. Erre a hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVMI. tv. adott lehetőséget. ' HL HM 249222/eln. l/a. - 1915. sz. Az Osztrák - Magyar Vöröskereszt helyettes védnöke. Lásd bővebben Lexikon 184. Finom fonálból készült sürü len- vagy pamutvászon.
