Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Kiss Gábor: Megfigyelőállomások és sebesültszállítmányt kísérő osztagok tevékenysége az első világháborúban
elosztását. A megfigyelőállomások munkáját nehezítette, hogy a betegek állapotuktól függően egyéni fegyverzetükkel és felszerelésükkel érkeztek. Ezek megfelelő elhelyezése és biztonságos őrzése nagy terhet jelentett az állomások számára, ezért 1914 októberében, majd 1915 januárjában ismét megerősített rendeletében 22 a honvédelmi miniszter utasította a honvéd kórházak, valamint a megfigyelőállomások katonai parancsnokságait, hogy az összegyűlt fegyvereket és felszerelési eszközöket az állomáshelyhez legközelebb eső cs. és kir. tüzérszertárhoz, illetve ruhatárhoz kell leadni. 1914 decemberében a hadi helyzet miatt a munkácsi és ungvári állomások két hétre átmenetileg beszüntették munkájukat, de a súlyos betegek továbbra is visszamaradtak, megfelelő ápolás mellett. A munkácsi megfigyelőállomás átmenetileg Debrecenbe, az ungvári pedig Nyíregyházára költözött. A megfigyelőállomások szervezésére kiadott utasítások téves értelmezése miatt, továbbá, mivel a megfigyelő állomások kettős (polgári és katonai) szervezete következtében a vezetésben nem volt egyetértés, többször fordult elő súrlódás és hatásköri összeütközés. Az együttműködés javítását ugyan két rendelettel 20 is igyekezett a Honvédelmi Minisztérium meghatározni, azonban ez maradéktalanul nem sikerült. Ezért szükségessé vált a megfigyelőállomások szervezetének és működésének átszervezése. A honvédelmi miniszteri rendelet 1915. máj. 4-én látott napvilágot, amely újraszabályozta tevékenységüket. 24 A rendelet alapján, bár továbbra is szerves egészet képeztek, hangsúlyozottan két fő csoportra tagozódtak. Az egyik részt a megfigyelőállomás katonai parancsnokának felügyelete alatt működő egészségügyi intézmények és a Vöröskereszt által létesített, illetve fenntartott kórházak képezték. A másik részt a miniszteri biztos irányítása mellett lévő polgári egészségügyi intézmények jelentették. A betegek elosztására, valamint szükség esetén a mögöttes országrészben elhelyezett csapatok betegeinek elhelyezésére e rendelet a miniszteri biztos által összehívandó bizottsági értekezleteket és megállapodásokat írt elő, amelyre az illető állomás katonai parancsnoka is meghívandó volt. A bizottsági megállapodásokhoz képest a betegek helyi elosztására, valamint az azok továbbítására vonatkozó intézkedések elrendelése a megfigyelőállomás katonai parancsnokának hatáskörébe ment át. Fő elemként megjelent a „megfigyelőállomás számára kikülönített törzstiszt" 25 fogalma, aki az olyan megfigyelőállomások állomáshelyein, ahol helyőrség nem volt (Munkács, Rózsahegy, Sátoraljaújhely és Zsolna), az addigi parancsnok hatáskörét átvéve került kinevezésre. A magasabb parancsnokságok székhelyein lévő megfigyelőállomásokra pedig (Kassa) 26 egy, az állomásparancsnok mellé „a megfigyelő állomás ügyeinek vezetésére beosztott törzstiszt" került. 27 Feladatuk továbbra is az állomások katonai részlegeinek és a Vöröskereszt kórházainak ellenőrzésére volt. Az állomások katonai osztagaira nézve lényeges változásként már nem határozták meg a létszámukat, hanem azt a szükségtől tették függővé. 22 HL HM 170 543/14- 1914. sz. és 19267/14.- 1915. sz. 23 HL HM 35563/eln. 5. - 1915. sz. és 42236/eln. 5. - 1915. sz. 24 HL HFP \620/dn. -1915. sz. 25 Ez rendfokozatban őrnagyot, alezredest és ezredest jelentett. 26 Békében a cs. és kir. VI. hadtestparancsnokság, illetve a háború alatt a hadtestparancsnokság helyén visszamaradó katonai parancsnokság székhelye volt. Bővebben Lexikon 265. 27 A megnevezés ellenére azonban a beosztást általában nem törzstiszt, hanem gyakran valamely tábornoki rendfokozatot viselő látta el.
