Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra

gebbi időre vonatkozólag megállapíthatók, ezen időktől azonban sajnos, mivel a statisztikai hivatal felállítása előtti időszakba esnek, megfigyelésekkel nem bírunk." Ugyancsak figyelemre méltó ezen összegzésnek a kolerára vonatkozó adatai: 10.000 lakásra vonatkozóan az adatsor a következő: 1831. július-szeptember meghalt 6.228 1854/1855 5.250 1866 4.762 1872/1873 4.895 1886 4.273 1892/1893 5.614 A többi fertőző betegség - dizentéria, vérhas, has, stb. - esetében a fertőzés, illetve a halandóság az 1874-es évtől fokozatosan csökkent, sőt a századfordulótól látványosan esett, bár ennek területi eloszlása jelentős volt. Például 1874-ben a fertőző megbetegedettek 16 %-a halt meg járványban; vagy pl. a fővárosban 1874-ben 13.000 haláleset közül 2.184 volt enterális jellegű, ami fokozatosan tovább csökkent. Kivételt képezett az 1886. évi nagy tífuszjárvány, amikor a 16.724 halálesetből 4.054 volt enterális. A járványok leküzdésében szerepe volt az intenzív csatornázásnak, az ivóvízellátó programoknak és az óvintézkedéseknek. (Ezek közé tartozott például a himlőoltás törvényes ellenőrzése, a kimutatások teljes és ingyenes vezetése 1881-ben, illetve 1888-ban az oltási kényszer.) Országosan a fertőző betegségek 10 ezer lakosra a következőképpen módosultak: 1874 76 1900 36 1880 38 1910 27 1890 36 1914 26 A számadatok a halandóságot tükrözik. A századfordulótól szinte, teljesen megszűnt a kolera, a fertőző betegségek között 1 %-ra esett vissza a vérhasban és hastífuszban elhunytak száma. Igaz, ebben nemcsak a kommunális rendszerek javulása játszott szerepet, hanem a betegségek gyógyszerezettségének minőségijavulása is. A különböző járványbetegségek megbetegedési statisztikájának elemzésénél szerepet játszott nemcsak a lakásviszony, hanem a megbetegedés környezetében a szűrt ivóvíz- és csatornaellátottság is. Fodor József és Rózsahegyi Aladár nevezetes település-egészségügyi felmérésénél már a kommunális ellátottság játszott döntő szelektív szempontot, elsősorban a járványok fellépésének és a gyermekhalandóság minősítése szempontjából. Az előzményekben már szóltunk a települések csatornázásának település- és közegészségügyi szempontjairól, ebben a tudományos közegészségtan elvi és gyakorlati szerepéről. Viszont általánosan megállapíthatjuk, hogy ezt az ügyet - hasonlóan az ivóvízellátáshoz - mindig nagyobb tragikus események is előmozdították (árvizek, járványok stb.). Pest és Buda esetében az emlékezetes 1838. évi téli jeges árvíz, Szeged esetében az 1879. évi nagy tiszai árvíz mozdította ki a holtpontról a csatornázás kérdését. Pest város