Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
Orme, N.: Medieval children. New Haven - London, Yale University Press, 2003. 387 p. ill. A gyermekkor története a háború után divatba jött „hétköznapkutatás" egyik közkedvelt és rendkívül érdekes területe. A kérdéskör feldolgozásában a hazánkban kevésbé ismert Lloyd de Mause és Lawrence Stone alapvetései után a nálunk is nagy hímévre szert tett Philippe Ariès, 60-as évek elején kiadott monográfiája jelentette a fordulópontot. Éppen Ariès gazdag dokumentáción alapuló, meglehetősen provokatív gyermekkortörténetének legfőbb gondolatait igyekszik cáfolni, vagy finomítani Orme jelen, lenyűgözően gazdag monográfiájában, amely harminc év szorgos gyűjtőmunkájának eredménye és összegzése is egyben. Ariès-vei szemben - aki szerint a gyermekség, mint önálló létforma, a 17-18. század „fejleménye", s aki azt állítja, hogy gyermekekkel kapcsolatos mai attitűdünk csupán néhány száz éves múltra tekinthet vissza - Orme a gyermekség és a gyermekkor történetének folyamatosságát, szemléletünk alapvonásainak állandóságát hangsúlyozza. Kötetében, amely a gyermeki élet korszakainak, fontosabb eseményeinek, helyszíneinek és foglalatosságainak aprólékos és éles elméjű elemzésével, a középkori gyermeklét szinte minden - hétköznapi, egészségügyi, teológiai, oktatási, táplálkozási, szexuális, nyelvi, kriminalisztikai stb. - vonatkozására fényt derít, azt igyekszik bizonyítani, hogy a gyermek, a korabeli nehezebb életkörülmények ellenére is, a középkorban is csak gyermek volt, és környezete is ennek megfelelően kezelte. S ezen a tényen az sem változtathat, hogy a középkori (angol) gyermek valóban korábban és valóban nehezebb körülmények közt, fenyegetettebb léthelyzetben helytállva kényszerült részt vállalni a társadalmi feladatokból, mint mai „utódja". Orme csodálatos könyvének ritka erénye, hogy a szöveg hátterében álló mérhetetlen adathalmazt kifejezetten könnyed, világos, szórakoztató formában tálalja elénk: olvasása a laikus számára sem nehézséget, hanem élvezetet jelent. A szerző titka abban rejlik, hogy eredeti gondolatait természetes, emberi, sőt irodalmi szintű nyelven, minden tudományos nagyképűségtől és álkorszerü terminológiai zagyválkodástól mentesen képes kifejezni. Ugyancsak érdemes felhívnunk a figyelmet a kiadvány gazdag, kiváló minőségű és a hazai olvasó előtt túlnyomórészt teljesen ismeretlen képanyagára, amely külön csemegét jelenthet a művelődéstörténész számára. Ami pedig az orvostörténet kutatóját illeti: olyan sok új és érdekes orvostörténeti vonatkozású adatra bukkanhat ebben a könyvben, ami egy kifejezetten orvostörténeti szakmunkának is becsületére válnék.(A kötetnek egyébként kimondottan orvostörténeti részei is vannak: a különféle betegségekről, a halálról, a fogyatékosságokról, a szülésről vagy a gyermekgyilkosságról külön fejezetekben szól a szerző). Ennek a műnek talán egyetlen hiányossága, hogy anyagát szinte kizárólag az angol (brit) életből, és hagyományból meríti, s szinte kizárólag az angol múltra koncentrál, így fölmerülhet a gyanú, hogy következtetései nem általános érvényűek. (A példák nagy része egyébként nem középkori, hanem 15-17. századi szövegeken, forrásokon alapul: ám a szerző sohasem mossa össze szándékosan a korszakokat és a helyszíneket). Mindenestre, irigylésre méltó az a forrásmennyiség, amely Orme-nak, tárgya elemzésekor rendelkezésére állt: különösen mi, magyarok gondolkodhatunk el azon a sajnálatos tényen, hogy a hazai gyermekkor-kutatás, különösen középkori vonatkozásban, miféle emlékekre támaszkodhatna - persze csak feltételes módban. Bánatunk ugyanis hipotetikus marad, hiszen hasonló műre nálunk kísérlet sem született mindeddig. Orme könyvét - amelyet minden múlt iránt érdeklődő és angolul olvasó honfitársamnak melegen ajánlok gazdag jegyzetanyag, képjegyzék, valamint név- és tárgymutató teszi még használhatóbbá. Magyar László András Reichling, J. - Müller-Jahncke, W.-D. - Borchardt, A. (Hrsg.): Arzneimittel der komplementären Medizin. Eschborn, Govi-Verlag, 2000. 272 p. ill. Túlzás nélkül állítható, hogy világszerte megnőtt az érdeklődés az ún. természetes gyógymódok, a komplementer medicina iránt. Elsősorban azokat érdeklik a hagyományos orvostudománytól eltérő vagy azt kiegészítő terápiás módszerek, akik a betegségek megelőzésére törekednek vagy betegség esetén a szervezet öngyógyító rendszerének erősítésével próbálkoznak, ezzel kíméletesebben kívánják a gyógyulást elérni. A komplementer gyógymódok iránt nemcsak a betegek körében nőtt az információigény, hanem az orvosok, gyógyszerészek és más gyógyító hivatást végzők körében is. Ez a könyv arra hivatott, hogy előítélektől mentes, átfogó képet adjon e témáról és bemutassa a jelentős terápiaelméleteket a hozzá tartozó gyógyszerekkel együtt. Egy gyógyszerész-biológus, egy gyógyszerésztörténész és egy gyakorló gyógyszerész által szerkesztett könyvet tarthat kezében az olvasó, akinek nem feltétlenül kell szakembernek lennie, hiszen a természettudományos gondolkodástól idegenkedő laikus számára is érdekes és tanulságos összefoglalást kapunk. A téma különlegességét nem az újdonsága adja, hiszen a legtöbb természetes gyógymód több évszázad, sőt a keleti gyógymódok több évezred óta ismertek. Sokkal inkább figyelemfelkeltő, ahogy az akadémikus orvoslás
