Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 188-189. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kapronczay Károly: A hazai vízszabályozások hatásai a magyar közegészségügyi állapotra

túlzásnak bizonyult, de további kutatásokhoz vezetett, és ezáltal a gyakorlati közegészségtant alapozta meg. Ettől függetlenül a talaj mentesítésére a rothadási folyamatoktól a szennyvízcsatornázást javasolták, lehetőleg felszíni vizekbe való szűrt bevezetéssel. Ez utóbbit a folyóvizek öntisztulásának felfedezése után tartotta megengedhetőnek. Szívós küzdelemben elérte, hogy Münchent teljes mértékben csatornázták. Tény, hogy Pettenkoffer kétségbe vonta a fertőzött ivóvíz enterális fertőzést terjesztő szerepét, viszont kétségtelen, hogy az általa képviselt kémiai és fizikai módszerek a higiénét főleg műszaki irányba fejlesztették tovább. A bakteriológiai módszerek alkalmazása az új tudomány kibontakozását segítette elő, aminek kiemelkedő egyénisége Fodor József (1843-1901), a magyar közegészségtan megalapozója lett. Talaj-víz-levegő kutatásait nemcsak saját bakteriológiai vizsgálatai alapozták meg, de bizonyították, hogy Eberth 1880-ban felfedezte a hastífusz kórokozóját, Robert Koch pedig 1884-ben a kolera vibriót, ami az ivóvíz (és a természetes vizek) higiénés jelentőségét támasztották alá. A levegő, a talaj és a víz szennyeződésének vizsgálata Fodor József ilyen irányú kutatásait a főváros akkori igen rossz közegészségügyi állapota sietette. Felismeréseit: „Az árnyékszék rendszerekről tekintettel a hazai és főleg a pesti viszonyokra" c. könyvében foglalta össze (1869). Ennek előszavában így összegezte a kutatás célját: „A jelenkor hygiaenia tevékenysége főteréül a városokat tűzte ki, sok és sok milliónyi lakosaikkal. Már rég észrevették, miszerint városokban rosszabb az egészségi állapot, mint falukon vagy magányos településeken. Biztos alap, számokkal kiderítették, miszerint ugyanannyi lakosságból a városokban majd mindenütt sokkal több ember hal meg, mint falukon, kis városokban. Ezen észlelet arra indította az orvosokat, miszerint kutatás alá vették, mik lehetnek eme káros következmények okai. Mint ilyenek ismertettek fel a különféle úton rendes állapotától eltérített levegő, a hiányos táplálkozás, a városi hulladék, az árnyékszékek ártalmas á állapota, a bűzlő talaj és egyebek." Fodor 1868-ban tagja volt annak a pesti orvosi bizottságnak, amelyet az akkor dühöngő hastífusz megfékezésére hívtak életre, s arra a meggyőződésre jutott, hogy; a járvány összefüggésben van a környezeti viszonyokkal, a vízellátással és a hulladékok eltávolításának módjaival. Az ekkor végzett vizsgálatai során vegyi és mikrobiológiai adatok szerint megállapította, hogy a szennyvízcsatornák és folyópartot környező talaj állati és növényi szervezetekkel fertőzött területein a szerves anyagok bomlása miatt nagy mennyiségben található olyan „elegy", ami fertőzést terjeszthet. Ezt a vizsgálatát megismételte Kolozsváron, amit ismét Budapesten folytatott. Az egész országra kiterjedő vizsgálatai 1876-ban kezdődtek és 1880-ban fejeződtek be, bár továbbra is Budapesten összpontosultak kutatásai, amelyekhez exakt módszereket dolgozott ki. Fodor József az elsők között foglalt állást a bakteriológiának higiéniai alkalmazása tekintetében. Ő ténylegesen nemcsak a hazai, hanem az európai bakteriológia megalapozója volt. A higiéniai szempontból az ő munkássága messze túlnőtt a metodikai problémákon. Akkoriban a közegészségtannak még kevés adata volt a levegő, a talaj és a víz higiénés jelentőségű tulajdonságairól. Fodor jelentőségét hangsúlyozza az a tény is, hogy vele egy időben Fleck Drezdában 27, Flügge Berlinben 238, ugyanő Lipcsében 7 talajminta alapján próbált következtetéseket levonni, míg Fodor ekkor csak Budapesten 700 talajmintával rendelkezett. Ugyancsak megvizsgálta 454 pesti kút vizét, a levegő széndioxid tartalmát