Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
KÖNYVSZEMLE — BOOK REVIEWS
szó. A következőben a magyar orvosi szakirodalomról (orvosi sajtó, szakkönyvkiadás, orvosi kiadók), illetve a modern információs rendszerekről ad képet. A kiadvány fejezetei önálló tanulmányként születtek, így külön-külön is megállják a helyüket. A kötet segítségével képet kapunk arról, miért bizonyult meghatározónak Magyarország egészségügyében a 19. század utolsó harmada: ez egyben indokolja a választott korszakhatárokat is. A könyv a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár „Libri Históriáé Medicae" sorozatában jelent meg. Senkei-Kis Zoltán Keil, G. - Grosz, D. - Vollmuth, R. (Hrsg.): Schriftenleitung Weiszer, Ch. in Verbindung mit Domes, J. und Gerabek, W.. Würzburger Medizinhistorische Mitteilungen, Bd. 21, 2002. Würzburg, Königshausen und Neumann, 2002. 607 p. A Würzburgi Orvostörténeti Társaság és az egyetem orvostörténeti intézetének folyóirata - Gundolf Keil kiadásában - nem véletlenül tartozik a legolvasottabb és legtöbbször citált szakfolyóiratok közé. Gyűjteményes kiadványának legújabb, huszonegyedik kötete a legpatinásabb klasszikus folyóiratokkal vetekszik. Harminc eredeti kutatáson alapuló tanulmányt, kilenc kisebb közlemény és életrajz ill. contemporaneus írás mellett számos könyvismertetést és esszét tartalmaz. A kötet nagy terjedelme (607 oldal), tartalmi gazdagsága, a közlemények, tanulmányok csaknem azonosan magas szintje arra kényszerít, hogy az előző kötet recensiojához hasonlóan többé-kevésbé önkényesen válogassam ki a részletesebben tárgyaltakat. Nem bővített, annotált tartalomjegyzéket kívánok közölni, csupán néhány különösen fontosnak tűnő írásra szeretném felhívni a figyelmet. Ez a klasszikus orvostörténeti períodicum az Aszklépiosz-kultuszról szóló ismereteinket kiegészítő újabb adat közlésével kezdődik: {Zum Ask/epios-Kult in Selge).Egy eddig nem publikált kisázsiai érem interpretátioja kapcsán fejtegeti F. P. Moog a korai kereszténység és az Aszklépiosz-kultusz küzdelmét, leírván a kisázsiai Szelgé városában megismert kultuszt, kitér a betegségnél segítségül hívott isteni testvérpár: Podaleiriosz és Makháón, ill. a keresztény vallásban Szt. Kozma és Szt. Dámján figuráira és a Dioszkuroszokra, akik nemcsak a bajbajutott utazók, de a betegek védői is voltak. Nem érdektelen a kérdés interpretatio Romana-, ill. interpretatio Graeca-ként való megvilágítása. Axel Karenberg „megjegyzései" {Medizinhistorisch-sprachgeschichtliche Anmerkungen zu mythologischen Namen im modernen medizinischen Fachwortschatz) a modern orvosi szókincs mitológiai elnevezéseit (pl. erogen zóna, sectio cesarea, venerologia, hymen, narcismus, Oidipusz-komplexus, hygiene etc.) tárgyaló orvos- ill. nyelvtörténeti tanulmány. Becslések szerint mintegy 80 ezer orvosi szakkifejezést ismer az irodalom {„Pschyrembel - Klinisches Wörterbuch, Roche - Lexikon Medizin"). A még használatos mitológiai eredetű kifejezések ebből mintegy 0.05 százalékot tesznek ki. Az anthroponymák, akronymák, metonymák mellett ezeket külön csoportként tárgyalja, s jelölésükre a „mythonyma" kifejezést ajánlja. Ezek megjelenését korszakokra, évszázadokra bontva, pl. antik Atlas, 16. sz. sectio cesarea; 17. sz. Achilles-in; 18. sz. Aphrodisiaca; 19. sz. Morphium, Atropin, Venerologia; 20. sz. Mercurialismus, Oidipusz-komplexus, vizsgálja nyelvtörténeti, ill. orvostörténeti szempontból. Ennek kapcsán hivatkozik Hyrtl előmunkálataira [Onomatologia anatomica, Wien, 1880). Az olvasóban is felmerül a kérdés, mennyi marad meg ezekből az elnevezésekből, leszámítva az itt már részleteiben is tárgyalt, csak régebbi, 1900 előtti munkákban előforduló neveket, melyek vagy már nem, vagy csak ritkán használatosak és már most nyilvánvaló, hogy rövidesen kikerülnek a használatból. Magam úgy vélem, az orvosok zömének ma már enyhén szólva hiányos műveltsége a még használatos mythonymákat is halálra ítéli. Legfeljebb az általános ismeretekben is előforduló, divatos és aránylag új elnevezések, mint pl. Oidipusz-komplexus éli túl a klasszikus műveletlenség korszakát. Abban a hitben, hogy egy hosszú tudományos kifejezés önkényes rövidítése az így összeállított mozaikszó tudományosabban hangzik, nemcsak a mythonymák, de klasszikus irodalomból származó elnevezések is el fognak tűnni, hiszen, pl. egy olyan, a kórképet nagyon jellemző tenninus, mint a Pickwick-syndroma is legalább Dickens olvasatát feltételezi. Az orvostörténetírásban még mindig számos fogalom vár tisztázásra. Eljárások, kórképek értelmezésének kérdései várnak a metodika egyértelmű meghatározására. A nem kellő felkészültséggel írt, látványos, de inadaequat hasonlatokkal élő, kézenfekvőnek tűnő, de megalapozatlan „magyarázatokat", jól hangzó, de hamis következtetéseken alapuló tételeket közlő cikkek, tanulmányok száma légió. Ez alól csak csekély számú, kis példányszámú, igen magas szakmai nívót tartó folyóirat, mint pl. a
