Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

ADATTÁR — DOCUMENTS - PÉTER MIHÁLY: Fogorvosi vonatkozások a „Kerti dolgoknak le-írása" című könyvben

társított kötésben, ami úgy tűnik, hogy utólag történt, tartalmazza az Alexikepus sen Auxiliaris et Medicus Hortus... és az Artificiosa Methodus... című munkáit is [7]. Ennek a colligátumnak a két első könyvét fordította Nadányi magyarra. Nadányi János, református lelkész, tanár, történetíró a Békés megyei Körösnadányban született főnemesi család sarjaként [8, 9, 24]. Születésének éve (de életrajzának több pontja is) bizonytalan. A Révai Nagy Lexikona [23] és a Magyar Életrajzi Lexikon [20] 1643 körűire teszi, az Új magyar irodalmi lexikon adata szerint 1642 ? [24], míg a. Régi magyarországi szerzők c. munka 1641-et [22], az Új Magyar Életrajzi Lexikon pedig 1641. július 18-at jelöli meg [25]. Apja azt tanácsolta neki, hogy ,p szent és békés tudományokra adja magát" [4, 9, 24]. Bár az ifjú Nadányi megfogadta az apai intelmeket, nagy szerencsét e tudományok nem hoztak számára [9]. Először Nagyváradon jár iskolába, majd külföldi egyetemekre megy. Az erre vonatkozó adatok sem egészen pontosak: 1656-1659 között Utrechtben és Franekerben tanul, 1659-1662-ig Leidenben folytatta tanulmányait, majd Londonba megy, míg 1663-ban egy ideig Amsterdamban tartózkodik, utána 1664-1665-ben a baseli egyetem hallgatója, végül 1665-ben Bécsben él, ahonnan a következő évben visszatér szülőföldjére. Teológiát és jogot tanult [1,20, 23-25]. Első történelmi tárgyú munkáit, még külföldi tanulmányi útja idején, De jure belli címen 1658-ban Utrechtben, majd a jelentősebb Florus Hungaricus s. Rerum Hungaricarum compendium címűt 1663-ban Amsterdamban jelentette meg [1, 20, 25]. Úgy véljük, hogy ez a két évszám születésének évét jóval az elsőként megadott 1643 elé tolja, hiszen aligha hihető, hogy 15 éves korában már megírta és kiadót talált első munkájának, de a 20 évesen írt Florus is rendkívüli képességekre utalna. így mindenképpen az 164l-es évet tartjuk valószínűbbnek, jóllehet halotti búcsúztatójában 64 évesnek írja magát, ami pedig azt jelenti, hogy 1643-ban született [9]. Különben rá kell mutatnunk arra, hogy Nadányi sajátos történelem szemlélete napjainkban is érdeklődést vált ki a szakemberek körében [3, 4, 21]. Hazatérve, 1666-tól a nagyenyedi kollégiumban logikát, héber nyelvet és egy ideig teológiát tanít [10, 13, 16]. Átmenetileg a rektori tisztséget is betölti [13]. Ott tartózkodásának első évében kérhette fel Bornemisza Anna, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem felesége Mizaldus könyvének magyar nyelvre való fordítására. Erre abból lehet következtetni, hogy az átültetett mű Praefa/iojaban Nadányi azt írja, hogy immár harmadik esztendeje kapta a megbízást, amit Fogarason négy hónap alatt el is végzett, de a kézírat majd két évig várt a nyomtatásra, míg 1669-ben Kolozsváron megjelent [12, 14, 18]. Alátámasztja előbbieket az is, hogy a könyv végén az olvasható, hogy a fordítást 1666. május 5-én fejezte be. Nadányi nem tudott Nagyenyeden tartósan gyökeret verni, így 1671-ben már Nagyváradon tanít [18, 24, 25], majd 1678-ban Nagykálióba, 1689-ben Vitkére [25], végül Nagybajomba kerül lelkésznek, ahol 1707.július 8-án anyagi javaiból kifosztottan halt meg [9, 20, 23]. Arra a megállapításra, hogy már 1671-ben Nagyváradon tanárként működött, néhány ellentmondó adat miatt vissza kell térnünk. A gyulafehérvár - nagyenyedi főtanoda története című munka szerzője, péterfalvi Szathmáry Károly, többször is leszögezi, hogy Nadányi 1678-ban, nem pedig 1668-ban hagyja el Nagyenyedet [16]. PokolynáX szintén azt olvashatjuk, hogy Nadányi 1678-ban távozik a nagyenyedi kollégiumból, kinek helyére Kolozsvári Istvánt nevezik ki, míg az 1679-ben elhunyt Csernátoni Pál állására Pápai Páriz Ferencet hívják meg [11]. Fentiek alapján Nadányi nagyváradi tanárságát, de legalább annak időtartamát felül kell vizsgálni. Tisztázni kell még azt is, hogy miért távozott csaknem menekülve Nagyenyedről. Erről Bod Péter így ír: "... a tanítása épületes és jó renddel folyó