Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében

kívülről is elérhető és megkeresztelhető fejtetőtől eltekintve a magzat teljes terjedelmében a méhben tartózkodik. A második szöveghely a harmadik könyv, második részében található („a természelnek rendje szerént-való nehéz szülésekről különösen", 13. szakasz, „a far-tsik születésről'). Mai terminológia szerint ez az eset a medencevégü fekvésnek felelt meg, ugyanis a „far-tsik", vagy más fordításokban a „fark-tsiga" az os coccigis korabeli magyar elnevezése. Ezt a fekvést, vaginalis vagy rectalis tapintással, a coccygeum, illetve a magzat keresztesonti taréjának észlelése alapján lehetett azonosítani. Medencevégü fekvésből a szülés többnyire spontán zajlik, amelyben először a magzat farpofái jelennek meg. Nem túlzottan gyakori, de nem is kivételesen ritka esetről van szó (a szülések mintegy 3,5 %-a). A szakmailag itt nem részletezendő halálos szövődmények jeleit észlelve, gyermeket, amelynek halálától méltán lehet tartani, kételenség-keresztséggel kell megkeresztelni az Anyjában" (299. o.). Az „Anyjában" meghatározásra itt is a fentiekben leírtak érvényesek. Régen különben, mivel a külső nemi szervek azonnal láthatóvá váltak, ez volt az az eset, amelyben a lehető legkorábban kiderült, hogy fiú vagy leány a születő gyermek. A harmadik hivatkozás a harmadik könyv, második rész („a természetnek rendje szeréntvaló nehéz szülésekről különösen"), 15. szakaszában olvasható, láb-születésről" cím alatt. Szülészetileg ez az eset az úgynevezett aprórész (kéz, láb) elölfekvésben fordul elő. Itt is számos szövődmény okozhatta a magzat halálát. Figyelemre méltó, hogy a szerző a gyermeket már részben megszületettnek tekinti, jóllehet az elölfekvő végtag visszahúzódhat, vagy visszahelyezhető. Utasítása szerint a bába: „Mihellyen a bokái a szeméremén kijöttek, keresztelje meg"(307. o.). A negyedik hivatkozás a harmadik könyv, első rész, ötödik szakaszban található: „Mit cselekedjék a bába a nehéz fordításokban?" cím alatt. Steidele korában, de egészen asectio caesarea 20. századi elterjedéséig a fordításnak óriási jelentősége volt, hiszen ez volt az egyedüli lehetőség a szövődmények döntő többségének elhárítására. A beavatkozás lényege az, hogy a magzat bármilyen pozícióból hosszfekvésű helyzetbe kerüljön, ezért egyaránt történhetett fejre, farra, vagy lábra. ,^4mikor a bába az ilyetén elrestellett, természetnek rendje ellen-való szüléseknek segítségére hívattatik; a gyermeket, ha nincsen megkeresztelve, Hával (conditioval) keresztelje legelsőben meg" (223. o.). Szeli „Há-val" magyarítja az eljárást, annak alapján, hogy a kötelező rituális szöveg ilyenkor a „Ha" feltételes kötőszóval kezdődik. Első olvasásra úgy tűnik, hogy ilyen esetben csakis fecskendővel a méh űrterébe juttatott víz segítségével történhetett a keresztelés. Jóllehet, Steidele nem részletezi a konkrét helyzeteket, az „elrestellett, természetnek rendje ellen-való szw/eV'-eknel a kéz, a láb, vagy a köldökzsinór elölfekvése, vagy előesése is egyaránt előfordulhatott. Természetesen ezek nélkül is elhúzódhatott a szülés, fekvési, tartási, vagy beilleszkedési rendellenességek esetén. Ilyenkor valóban nem maradt más lehetőség, mint a víz befecskendezése. Az ötödik hivatkozás kifejezetten a köldökzsinór megkereszteléséről szól. Harmadik könyv, második rész „a természetnek rendje szerént-való nehéz szülésekről különösen", 5. szakasz: ,/lmikor a gyermek köldök-kötelével áll bé születésbe". Három okot nevez meg a szerző a jelenség hátterében: hosszú a köldökzsinór, tágas a medence, és kicsi a gyermek feje. Ilyen esetekben a szeméremrésen át először a köldökzsinór jelenik meg. Véleménye szerint „Amely köldök-kötél ilyetén/ormán esett elé, ezt sohasem lehet egészen és úgy viszszahelyezni, hogy ismét vissza és alá ne essék. Annakokáért a bába előre a köldök-kötelet keresztelje meg, annakutána erősen nem nyomván kezével tegye vissza a méh hüvelyébe, és