Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
TANULMÁNYOK — ARTICLES - BALÁZS Péter: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében
SZÜLÉSZETI SZAKMAISÁG ÉS VALLÁSI DOGMATIKA A 18. SZÁZADI BÁBÁK MŰKÖDÉSÉBEN BALÁZS PÉTER Vallási szempontok az orvoslás normatív szabályozásban A profán és empirikus orvoslással szemben, a kultikus orvoslásban különböző vallási szertartások vették körül a szakmai szolgáltatásokat. Ezektől a tudományos szintre emelkedett profán gyakorlat már az ókortól kezdve következetesen elhatárolódott, függetlenül attól, hogy maga a szolgáltató egyébként milyen mértékben volt vallásos, és melyik hitbéli közösséghez tartozott. Egyes hitéleti cselekmények azonban dogmatikai okokból, térben és időben is egybeestek az orvos, a sebész, és a bába szakmai munkájával. Keresztény kultúrkörben ezek tipikusan az emberi élet két legnagyobb eseményéhez, a születéshez és a halálhoz társultak. Lényeges különbség volt azonban a két esemény között, ugyanis a közelgő halál esetén az egészségügyi szolgáltatónak tevőleges hitéleti feladatot nem kellett ellátnia. Csupán figyelmeztette a beteget a közelgő vég miatt esedékes egyházi és világi kötelességeire. Ezt jogszabályi szinten először első átfogó egészségügyi törvényünk, a Generale Normativum in Re Sanitatis ] rögzítette, de kötelezővé csak az orvosok számára tette: „ ...az orvosok különösen viseljék gondját a lélek üdvösségének, és annak, hogy a beteg a szentségek kiszolgáltatásában részesüljön, amely gondoskodás az orvosnak kötelessége minden, az életet közvetlenül veszélyeztető helyzetben, miképpen a beteg figyelmét a földi dolgokkal kapcsolatos végrendelkezésre is fel kell hívniuk..." (I. rész, I. fejezet, 7.§). Szülésnél viszont a szakmai és a hitéleti feladat szorosan összekapcsolódott egymással, ugyanis a jelentős mértékű perinatális halálozás miatt a bábákra hárult az a feladat, hogy a katolikus dogmatika szerint elengedhetetlen keresztelést az újszülött, vagy a születőben lévő magzat halála előtt elvégezzék. Ez az eljárás volt a szülészeti szükség-kereszté lés. Semmilyen különösebb konfliktust nem okozott, egészen addig, amíg dogmatikailag egységes volt a nyugati kereszténység. A 16. században kezdődött reformáció a többi között, a keresztségben is elhatárolódott a korábbi elvektől. Lutheránusok (evangélikusok) esetében a dogmatika nem szorgalmazta, de nem is tiltotta a szükség-keresztelést, a kálvinisták (reformátusok) viszont szigorúan megtiltották. Ebből konfliktus csak akkor keletkezett, amikor a katolikus államvallása, központosított abszolút monarchiák hivatali szakapparátusai már képessé váltak arra, hogy az állami egyházpolitika szabályait az alsóbb igazgatási szinteken is érvényesítsék. 1 Linzbauer, X., F.: Codex Saniterio-Medicinalis Hungáriáé. Buda, 1852-1856. II. köt. 641. (a szerző sorszámozása, a továbbiakban csak ez a szám szerepel hivatkozási helyként) 535-571.0. (a mű rövidítése a továbbiakban: LXF)
