Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - MAGYAR László András: Die siebenbürgische "Vampir-Krankheit". - Az erdélyi "vámpírbetegség"

ÖSSZEFOGLALÁS A 18. század elején, s elsősorban annak 30-as éveiben újfajta, járványos betegség jelent meg Magyarország déli határain, illetve Erdély egyes, románok-lakta megyéiben: az úgynevezett vámpírbetegség. Az epidémia - vagy más esetben endémia - tüneteit sokan, sokféleképpen írták le, egy azonban bizonyos, hogy a betegségben sokan meghaltak, és hogy a kórt a helybéliek a vámpírok tevékenységével magyarázták. Az úgynevezett vámpírbetegségről 1732-től széleskörű orvosi vita bontakozott ki Európa-szerte, amelynek eredményeképpen egy-két esztendő leforgása alatt, több mint ötven disszertáció, tanulmány, illetve könyv jelent meg a tárgyról. A jelen dolgozat - a vámpírbetegség történetének vázolása után - a betegség erdélyi változatát igyekszik azonosítani. Evégett hat forrásanyagot elemez: 1. a korabeli egészségügyi törvényeket, rendeleteket összegyűjtő Linzbauer-féle Codex vonatkozó anyagát, 2. Köleséri Sámuel egyes állításait, 3. Magyary-Kossa Gyula adatait, 4. a korabeli orvosi vita anyagát, 5. Georg Tallar német sebész 175-ös tanulmányát, végül 6. Martinus Martini 1782-es disszertációját. A szövegek elemzéséből arra következtethetünk, hogy a kór nem azonosítható egyértelműen, hiszen az erdélyi „vámpírbetegség" nem határozott kórformának, legföljebb egyfajta, népi etiológián alapuló gyűjtőnévnek tekinthető, amely pestist, szepszist, ételmérgezést éppúgy takarhatott, mint kolerát vagy egyszerűen vitaminhiányt. A „járvány" korabeli erdélyi megjelenésének viszont az a magyarázata, hogy a Habsburg Birodalom ekkoriban terjesztette ki határait a Balkán felé, és az évszázadok óta meglévő hiedelmekkel csupán ekkoriban szembesültek először azok a hivatalnokok, akiknek a vámpírhittel kapcsolatos jelenségekkel közegészségügyi szempontból kellett foglalkozniuk.