Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 186-187. (Budapest, 2004)
ADATTÁR — DOCUMENTS - KAPRONCZAY Károly: Viktor Babes élete és munkássága
„habesia" néven említett kórképet, de ezen kívül számos jelentós munkát írt a járványokról, például igen értékes elemző tanulmányban írta le a leprát. Külföldi tanulmányútjainak tapasztalatai arra késztették, hogy Hőgyes Endrével közösen megindítsák a szervezett veszettség-kutatásokat Magyarországon. Babes egyik lényeges, Irsay Artúrral együtt írt tanulmánya a Kísérleti adatok az idegrendszer befolyásának tanához a bőr kóros elváltozásaira vonatkozólag, amelyben gazdag tapasztalati anyagra támaszkodva felhívta a figyelmet az idegrendszer szerepére a bőr kóros folyamataiban. 8 Ebben igyekezett meghatározni az idegrendszer szerepét a különféle szervekben beálló beteges állapotokat előidéző mechanizmusokban. Babes valóban a bakteriológusok klasszikusai közé tartozott, aki a kórbonctani és mikrobiológiai szemléletet egyesítve, eredeti és átfogó kórtani felfogást dolgozott ki. Több mint 1300 tudományos dolgozata a patológia majdnem minden területét és nagy kérdéseit felölelte, számos új eszmét fogalmazott meg írásaiban, több mint 50 új baktériumot írt le. A szérumterápia előfutárának is tekinthető, s megsejtette a baktériumok antagonizmusának alapján az antibiózis lehetőségét is. Szellemi arculatának kialakulása összetett, hiszen a német, a francia és a magyar medicina forrásaiból táplálkozott, akikre mindig hivatkozott. Különös jelentőséget tulajdonított a német iskolának, amit 1899-ben a Német Orvosok és Természetvizsgálók kongresszusán tartott előadásában külön is kiemelt: „Tudományos nevelésemet nagyrészt a német szellemiségnek köszönhetem s annak jelentőségét, szinte mondhatnám sajátosságát, alkalmam volt lemérni, nemcsak franciaországi munkálkodásom idején, de különösen hazánkban is. A bukaresti orvosi fakultáson kórtani és bakteriológiai kutatásaimban megkíséreltem meghonosítani a német módszereket.'" Nézeteinek kialakításában kétségtelenül Virchow és Koch volt rá a legnagyobb hatással. „Abban a szerencsében volt részem, hogy két évig dolgozhattam Virchow intézetében, ahol a mester rám bízta a bakteriológiai laboratórium vezetését. Mindez Koch korszakos felfedezésének időszakában történt, s majdnem egy évig felváltva hol Koch, hol Virchow - egymással szemközt elhelyezett - laboratóriumában dolgozhattam. " - írta Virchow halála alkalmából. Mestereitől megtanulta, hogy a tudomány nem zárt rendszer, hanem állandóan alakuló, fejlődő folyamat, ahol nincs helye a tekintélynek. Nem állt meg a sejtkórtan határán, szervesen beépítette a bakteriológiát a kórbonctani szemléletbe, egységes felfogást dolgozott ki a fertőző folyamatok patomorfológiájáról. Ez már a Cornillal közösen írt bakteriológiai tankönyvben is megmutatkozott, és e felfogás talajáról utasítja vissza Virchownak a bakteriológiával szembeni ellenkezéseit. Elsősorban Virchownak a baktérium kórokozó szerepét tagadó nézeteit vonta kétségbe: „Virchow-val való számos vitám során kísérleti eredményeim sokkal szigorúbb elbírálást tanultam meg, de ugyanakkor bakteriológiai munkásságom hozzájárult ahhoz, - ahogy ezt különösen a koleráról szóló vitáinkban maga Virchow is elismerte, - hogy elfogadja a baktériumok kórokozó szerepét a betegségek kiváltásában. Természetesen nem tudtam meggyőzni Virchow-t az 1883 és 1884-es években azonosított összes baktérium patogén szerepéről." Kettőjük szakmai vitája nem távolította el egymástól a mestert és tanítványát, sőt Virchow rendkívül nagyra becsülte fiatal munkatársát. Virchow írta ezekben az években Babesről: ,AHg ismerek más fiatal tudóst, akit összehasonlíthatnánk Babes doktorral a tudományos kísérletekben mutatott kitartó szorgalmát, 8 A budapesti kir. orvosegyesület rendes ülése 1886. év február 20-dikán. Orvosi Hetilap, 29. (1886) 233-237.
