Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - SEBESTYÉN Gyula: Betekintés Székelykeresztúr és vidéke orvosi múltjába

Főtisztelendő P. Fábián Bernardin 1652-1710 és P. Kálmándi Ferenc 1650-1710 legelső udvarhelyi Ferences Házfőnökök EMLÉKEZETÉRE Akik az 1710-ben dúló nagy pestisjárványkor udvarhelyi haldoklókat hősi helytállással szolgálva, maguk is egymást követve a pestis áldozatai lejtek, mint a szeretet vértanúi. 1710. június 6. és 23-án. Poraik a felső templom bejárata előtt pihennek. Egy 1786-ban kelt Keresztúr Városi Jegyzőkönyv arról ad hírt, hogy a Barcaságon pestis dühöng. Erről ír a Brassó melletti tömösi vesztegzárintézet orvosa, Pável VasicsUngureanu. Ebben az időben éppen ezért utazási tilalmat rendelnek el. A járvány behurcolásának megakadályozására a következő rendeletet adják ki: "Minden faluba tizedeket rendeljenek ki, ki is maguk Tizedje minden reggel szorgalmatosan megjárják, az betegek iránt, és ezt minden nyolc napban a Vármegye Tisztnek adják tudtul... minden városba, faluba, a szorosokat töviseljék el, az utak végére kapukat őrzőházakat csináljanak, és azokba éjjeli, nappali soros strázsákat állítsanak, jó Passus nélkül senkit bé ne bocsátsanak". Valószínűleg ember-járványi meggondolások vezérelték a városatyákat, a képviselőtestületet az 1872 évi határozat meghozatalában, amikor előírják a pásztoroknak, hogy: "Ha valamelyik marhának betegségit veszi észre, azonnal a tulajdon gazdánál tartozik tudatni, hogy ezáltal a betegségnek eleje vétessék." Ezt a célt szolgálhatta a városi tanács 1873-ban kelt ilyen vonatkozású rendelete is, amelyben elrendeli a vásártér városon kívüli elhelyezését. Ezekkel a rendelkezésekkel kívánták elérni a kolerajárvány megfékezését. Erdély 17. századbeli közélete - beleértve az egészségügyi ellátást is - szervezettebbé vált. A hatóság nagyobb érdeklődéssel fordul az egészségügyi kérdések felé. Ez az érdeklődés jelentette az első központi egészségügyi törvények megjelenését is. Az 1870-es évek vége jelzi Székelykeresztúr első "kórházának" létrejöttét is, amikor is dr. Valits Józsefié házában ideiglenes fektetőt rendeznek be a kolerás betegek elkülönítésére és kezelésére. A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota című, 1879-ben megjelent munkában a következőket olvashatjuk: "Az egészségügyi állapot statisztikai meghatározásánál a közkórházak száma és minősége s a gyógyszertárak száma és az egészségügyi személyzet szokott alapul szolgálni. Az egész Székelyföldön négy közkórház van, u. m. Sepsi-Szt.Györgyön, Csík-Szeredában, Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen egy-egy. (A marosvásárhelyi kórház igazgatója 1867 és 1875 között Knopfler Vilmos). A székelyudvarhelyi hasonlóan roskatag faház elégtelen és silány berendezéssel, tarthatatlan állapotban. A