Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - JÓZSA László: Beteg uralkodók Bizánc trónján

és méhfüggelék-gyulladás lépett fel, amely hashártyagyulladáshoz és bélhüdéshez vezetett. A császárnő nagy fájdalmak közepette, szepszisben halt meg. Érthetetlen miért nem léptek közbe az orvosok, hiszen a magzat feldarabolását, művi eltávolítását Hippokratész óta gyakorolták. Az abortusz beindítására speciálisan kiképzett méhfecskendőt használtak Bizáncban (Lascaratos és mtsai 2002), amellyel boróka és ezerjófű gyökerének oldatával töltötték fel a méhet. Elképzelhető, hogy ezzel a módszerrel próbálkoztak előbb, így vitték be a fertőzést, előidézve a magzat és az anya halálát. Theodora (+ 548) 1 Jusztinianosz (527-565) felesége gyermek-prostituáltként, 9-10 évesen kezdte pályafutását. Kb. húsz éves lehetett, amikor viharos múltja és két gyermek (egy fiú, egy leány) világrahozatala után 518-ban megismerkedett Jusztinianosszal, majd 524-ben házasságot kötöttek. Császári hitvesként példamutatóan erkölcsös életet élt, amit még a gyűlölködő kortárs és szemtanú, Prokopiosz is elismert. Talán prostituált múltjára emlékezve kezdeményezett pert a homoszexuális szenátorok ellen, miközben férjét rávette, hogy halálbüntetést rendeljen el a melegek kiirtására. Élete alkonyán ötszáz (!!) kiöregedett vagy beteg prostituált befogadására alkalmas menhelyet alapított. Házassága idején nem esett teherbe, amit azzal magyaráznak (s ez hihető), hogy idült trippere miatt vált meddővé, sőt talán férjét is megfertőzte. Császárnőként nagy gondot fordított hervadó szépsége ápolására, hosszasan aludt, gyakran fürdött, változatosan étkezett. A közelmúlt kutatásai derítettek fényt arra, hogy Theodora, - minden valószínűség szerint, - mellrákban szenvedett. Betegsége hosszú lefolyású, kb. két-három éves szenvedés után vezetett az ötven körüli császárnő halálához 548-ban (Körbler 1974). Fabia-Eudókia (+ 612) Hérakliosz császár fiatalon, (kb. 22-24 éves korában) elhunyt első felesége, aki veleszületett epilepsziában szenvedett. A pubertása után rohamai mind sűrűbben és súlyosabb formában jelentkeztek. Ennek ellenére terhességét viszonylag panaszmentesen viselte, egészséges fiúnak adott életet. Szülése után egy esztendővel, egy nagyrohamot követően váratlanul hunyt el. Zoé (980-1050) Három császár szeretője, felesége, viharos, botrányokban bővelkedő életet élt. Feltűnően szép, ápolt, főként magával törődő császárleány számos megunt szerető után, 48 évesen ment férjhez. Úgy tűnik meddő volt, sohasem esett teherbe. Manasszész így szól magtalanságáról: "Zoé királynő gyermekseregre szomjazik, két kertész öntözgette már, sudár faként, de féltek, ha magtalan, gyümölcstelen meddő maradna..." (Kárpáty Csilla fordítása) Zoé, - ma már kideríthetetlen ok miatt - feltehetően tényleg meddő volt. Idős korára egyre kritikátlanabbul viselkedett, elhanyagolta magát, a szépítgető tudósításokból az olvasható ki, hogy szellemileg leépült. Halálát talán érelmeszesedés, vagy annak valamilyen szövődménye okozhatta.