Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai
nyokat összegző, rendszerező, kiegészítő és kritizáló) 10. századi arab tudományos irodalom latin fordításaival kezdődött, elképzelhetetlen Avicenna nélkül. Szellemiségétől idegen az a skolasztikus hozzáállás, mely később munkáit megkérdőjelezhetetlen dogmaként kezelte. Sok évszázad múltán a reneszánsz humanisták bizonyultak méltó utódainak, akik elkezdtek kételkedni benne és vitába szálltak vele. Négy nemzet vallja magáénak. Főművét, az Al-kánún fit-tibb-et , 1000 és 1030 között írta. Az addig összegyűlt görög, arab, szír, stb. orvosi ismereteket szintetizálta és foglalta rendszerbe. Ezeket kiegészítette saját tapasztalataival, helyenként vitatkozva az idézett szerzővel, lenyűgözően tömör stílusban 6 . A vitatott minőségű latin fordítást 7 1150 és 1187 között Gerardus Cremonensis készítette Canon Medicináé címmel. Ez ötszáz éven keresztül az európai egyetemek egyetlen, megkérdőjelezhetetlen tekintélyű, majd további kétszáz évig egyik legfontosabb orvosi tankönyve volt. Keleten, az ottani hagyományoknak megfelelően, folyamatosan kommentálták és kiegészítették. A nyugati kultúrában a 19. századig, keleten máig alapvető szakkönyvnek számít. A klasszikus medicina megismerésében nélkülözhetetlen. Új, arab kiadásai rendszeresen megjelennek. Oroszul (nincs meg a teljes könyv) és latinul a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban olvasható. Avicenna írt egy sor kisebb, a dietétikát érintő könyvet is: Az oximelről, Az endíviáróX, és Az emberi testet érő ártalmak kivédéséről. Ez utóbbit az elmúlt évben külön is, Rhazes hasonló témájú könyvéhez csatolva is kiadták. 3. Albiruni (Abu Ar-Rajhán Muhammad Ibn Ahmad Al-Birúní) Albirúní a 10-11. század fordulóján élt, Khorezm-ben született (mai Üzbegisztánban), Ghazná-ban halt meg (mai Afganisztánban). Anyanyelve khorezmi volt, ami a keleti perzsa nyelvek közé tartozott. Avicenna barátja és levelezőtársa volt. Matematikus, csillagász, földrajztudós és gyakorló gyógyszerész. Részt vett Mahmúd Ibn Szebuktidzsin szultán 8 indiai hadjárataiban, ahol szanszkritul is megtanult, tanulmányozta az indiai medicinát. Müveit és kortársaival való, szinte minden tudományt érintő levelezését bemutatni egy könyv is kevés volna. Képességeit jelzi, hogy 22 éves korában térképészeti könyvet írt a gömbfelület síkra való leképezéséről, 18 anyag sűrűségét határozta meg, a Föld sugarát pedig a ma ismert adatokhoz képest 0,27 % eltéréssel számolta ki. Leghíresebb műve, az India könyve, amelyben úgyszólván mindent leír a 10. századi Indiáról, a nyelvészek, történészek kedvelt csemegéje. 6 Mindezt azért kell leírni, mert az orvostörténeti tankönyvek szívesen minősítik Avicennát minden eredetiséget nélkülöző, csakis Galénoszt másoló szerzőnek. Aki kezébe veszi müveit, az látja, hogy ez nincs így. 7 A könyvnek magyar fordítása nincs. (Angol: 1930. Cameron Gruner. Német: 1899. T. Bernikov. Ezek csonka fordítások.) Érdeklődőknek az üzbégek kitűnő orosz nyelvű fordítását (1980.) ajánljuk. 8 Három erős, kulturálisan is meghatározó birodalom virágzott Közép-Ázsiában. A Számánidákról (fővárosuk Buhara) már Avicennánál volt szó. A Buvajhidák uralkodtak a Kaszpi tengertől a Perzsa öbölig és Mezopotámiában. Őket Rhazes kapcsán említettük. A harmadik Ghaznavida királyság, Ghazna fővárossal, Albiruni életében ez volt a legfontosabb. Mahmúd Szebuktidzsin (999-1030) 17 hadjáratban elfoglalta az egész indus-völgyet, ö volt az első, aki szultánnak hívatta magát. Az Európában is ismert perzsa remekmű, a Királyok könyve szerzője, Firdauszí neki ajánlotta könyvét. A Ghaznavidák török származásúak voltak. Mindezen területeken Dzsingisz unokájának, Hulágunak hordái később úgy söpörtek végig, hogy a szó szoros értelmében kő kövön nem maradt.
