Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - NAGY Richárd: A görög-arab medicina dietétikájának legfontosabb forrásai

1. Rhazes (Abu Bakr Muhammad Bin Zakarijjá Ar-RázQ A középkori iszlám filozófusok és orvosok közül a legszabadabban gondolkodó ember, aki a 9. század végén élt. Anyanyelve perzsa, születésének és halálának pontos adatai ellentmondásosak és bizonytalanok: Rajj-ban született (a mai Teherán közelében) 865 körül. Ifjúkorában zenét, irodalmat, filozófiát és alkímiát tanult, az orvostudománnyal csak harmincéves kora után kezdett foglalkozni. Kb. 260 müvének csak negyede maradt fenn. Az iszlám kultúra virágkorának legfontosabb orvosa lett. Előbb Rajj-ban, majd Bagdadban vezetett kórházat. Elsősorban orvosként és alkimistaként ismert. Komoly mecénásai voltak. Manszúrí című orvosi kézikönyvét Manszúr Ibn Isziláknak, Rajj számánida kormányzójának, a Mulúkí címűt Ali Ibn Váhszúdánnak, Tabarisztán kormányzójának ajánlotta.

2 Az előbbi könyvet ugyanaz a Gerardus Cremonensis fordította latin nyelvre, aki Avicenna híres Canon-ját is. Rhazes folyamatosan írt, fordítottjegyzetelt. Al-Birúní (Albiruni, ld. később) szerint görögül olyan tökéletesen tudott, hogy ezen a nyelven verseket is írt. Filozófiai és orvosi könyvei mellett esettanulmányai is fontosak. Amikor, mint gyakorló orvos, elgondolkodtató vagy különös jelenséggel találkozott, azt azonnal lejegyezte. Saját szemének inkább hitt, mint az ókori szerzők spekulációinak és tekintélyének. Megkérdőjelezte a négy őselem tanának és a négy testfolyadék tanának helyességét is, könyvet írt Galénosz cáfolata címmel. Európában legtöbbet forgatott művei a Vese-és hólyag kövekről, valamint a Himlőről és a kanyaróról. Ez utóbbinak több mint tizenkét, latin és egyéb európai fordítása született. Rhazes nevének latin változatát a múlt századig minden orvos ismerte. Pedig mindez csak töredéke életművének. A titokzatos és független, ellentmondásos alkimista, aki egyforma súllyal idézi Galénoszt és az ókor varázslóit és mágusait, hatalmas életmüvet hagyott hátra. Ezek körül éppolyan sok legenda és anekdota született, mint a szerző személyéről, aki aggastyán korára megvakult, mint mondják, büntetésképp, mert olyan mélyen látott bele a teremtés titkaiba, amennyire nem volt szabad. Óriási könyvét, a Hávi-t Európában is ismerték. A szicíliai zsidó orvos, Faradzs ben Szálim (latinosan Farragut vagy Farrago), 1279-ben, Anjou Károly számára latinra fordította, Continens címmel. Ezt a forrást használták azután az orvosegyetemek, több kiadás született, egyebek között héber nyelven is. A könyv a következőképpen született: Rhazes halála után az uralkodó vezírjének parancsára a mester tanítványai annak hagyatékából elvittek minden kéziratot, csillagászati, má1 Az arab neveket és címeket először átírásban közlöm, majd, ha van, az Európában megszokott, hagyományos latin elnevezést használom. 2 Az egykor erős, bagdadi székhelyű Abbászida kalifátus (melynek fénykora európai olvasók számára az Ezeregyéj meséiből ismert) ekkorra meggyengült, kormányzóságai (Dzsibál, Tabarisztán, Khorezm, Horaszán, Farsz, stb.) nagymértékben önállósodtak. A perzsa számánida uralkodók például (Szamarkand, Buhara) megtartották a hercegi címet (emír), mintha elismernék a bagdadi kalifátust, de tökéletes önállóságot élveztek. Kétszáz éven belül perzsa majd török uralkodócsaládok váltották egymást, de a kultúra és a tudomány támogatásában mindannyian élen jártak. Jellemző, hogy a Bizáncból emigrációba kényszerült keresztény tudósok itt telepedtek le. A buvajhida dinasztia, mely utóbb Bagdadba is bevonult, megalapította a Bimarisztán kórházat, mely ma is működik. Ez annyira nevezetes lett, hogy neve később a kórház szinonimájaként szolgált.