Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEWS
Összehasonlítva más szakterületekkel a württembergi pszichiátria nem tekinthető sem eredetinek, sem pedig forradalminak. Minden munkát az igazgató saját belátása, szakmai felkészültsége és elkötelezettsége határozta meg, ő építette fel intézetének rendjét, amely sokszor még csak nem is hasonlított a szomszédos intézetek eljárásaihoz. A tevékenységre az emberbaráti szeretet jellemző, a betegben is Isten képmását látták akkor is, ha az ember szinte állati sorba süllyedt betegsége folyamán. Rákóczi Katalin Vértes László (összeáll.): Dr. Fodor József tiszteletére - az emlékállításokból összeállította -. Bp., Szerző, 2003. 32 p., ill. Fodor József nevének hallatán azt hihetnénk, hogy már mindent tudunk róla, minden lehetségest közreadtak az orvostörténészek személyével kapcsolatban. Ezt a hiedelmet cáfolja meg a Zsámboky emlékéremmel nemrégiben kitüntetett Vértes László összeállítása, amelyben a kutatás nem Fodor munkásságára összpontosul, hanem a neki állított emlékeket kívánja csokorba kötni. Számba vette az ország területén emelt Fodor-szobrokat, emléktáblákat, a tiszteletére készített emlékérmeket, emlékbélyegeket. Ezt követi a Fodorról elnevezett tudományos társaságok, intézmények felsorolása, majd a közterület-elnevezések sora (utcák, terek, lépcsók stb.). Vértes László fényt derített arra is, hogy a mai Gutenberg-teret is Fodorról akarták elnevezni és itt szobrot emelni neki, de ennek megvalósítása 1927 óta várat magára. Az összeállítást a felhasznált irodalomjegyzéke és a szerző Fodor Józseffel kapcsolatos publikációinak, előadásainak bibliográfiája zárja. Kétségtelen tény, hogy a szerző nagy honismerete nélkül nem készülhetett volna el ez az érdekes szempontú összeállítás. Kapronczay Katalin Vollmuth, Rolf: Traumatologie und Feldchirugie an der Wende vorn Mittelalter zur Neuzeit. Exemplarisch dargestellt anhand der Großen Chirurgie des Walther Hermann Ryff. Sudhoffs Archiv, Beihefte, H. 45. Stuttgart, Franz Steiner Verlag, 2001. 352 p., ill. A wUrzburgi egyetem orvosi fakultására benyújtott habililációs disszertáció a késő középkori - korai újkori traumatológia eszköztárát mutatja be W. H. Ryff, korának legtermékenyebb szakírójának és kompilátorának valamint a seborvoslásban nagy jártasságot szerzett „Nagy sebészet" c. munkájára támaszkodva. A nagy sebészet kerete alkalmas ana, hogy a teljes sebészeti spektrumot átfogja, korának orvos-sebészeti bázisán. Ryff kompilátorként ismerte a nagy elődök és szaktekintélyek müveit, amiket kibővített a saját tapasztalataiból jól ismert eszközökkel. A feldolgozás nem mondható teljesnek, reprezentatív szintet képvisel. Az elmúlt évtizedek szakpróza-feldolgozásai már számos fonást feltártak, kiadásra kerültek a szövegek magyarázatokkal, glosszákkal ellátva, de ezek mind szigorúan alkalmazkodtak az eredeti műhöz. A szerző eltér ettől a jól ismert módszertől, ami a „Nagy sebészet" esetében az anyag bősége miatt nem is követhető. Külön fejezetbe került maga az eszköztár okos csoportosításban, a gyógyszerek számára is jó áttekintést biztosítva, hiszen W. H. Ryff gyógyszerész is volt, ő az egyes fejezetek végén közölte a szerinte legmegfelelőbb összeállításokat. A szerző az egyes fejezetekhez besorolt gyógynövényeket abc-rendben teszi közzé, az egyes név-variánsokkal együtt. Az eredeti korai újfelnémet nyelvezetet átírta, bizonyos jelek megtartásával. A legtekintélyesebb fejezetet a balesetek alkotják. Az általános sebészet a diagnosztika, prognosztika és terápia mellett érinti a sebész tulajdonságát és az orvos-beteg viszonyát is, foglalkozik a narkózissal, helyi érzéstelenítéssel, az altató és ébresztő italokkal. A sebesüléseket a jól ismert séma szerint: „fejtől lábig" és a testrégiók szerint csoportosítja. Az utolsó fejezet a lőtt sebeket tárgyalja, nyilak, lövedékek eltávolítását magyarázza. Olyan szakterület ez, amelyet Ryff nem ismerhetett a régebbi szakirodalomból, nem hivatkozhatott a jól ismert elődökre és példaképekre, kizárólag saját megfigyeléseire, tapasztalataira kellett építenie, ezeket dolgozta fel. A disszertáció az anyag természetéből és bőségéből következően sajátos feldolgozással jó betekintést nyújt a 16. századi „nagy sebészet" szerteágazó anyagába, példát adva arra, hogyan lehet nagy anyagot használható formában, áttekinthetően feldolgozni. Gazdag szemléltetöanyag, fonás- és irodalomjegyzék zárja a kötetet és teszi érthetővé a ma már nehezen felfogható részleteket. Rákóczi Katalin
