Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)
ADATTÁR - DOCUMENTS - KAPRONCZAY Károly: Adatok a magyar iskolafogászat történetéhez
fordítása is egyetemi tankönyv lett. Vezetése alatt a Stomatológiai Klinika a magyar fogorvosképzés és tudományos fogászati kutatás központja lett. 10 Az Arkövy-iskola második nemzedéke méltón képviselte a magyar fogorvosi iskolát, öregbítette hírét a világban. Moreili Gusztáv (1879-1960) egyetemi tanár a fogszuvasodás elterjedését kifejező mértékszámokat, a cariesindexet dolgozta ki. Erre elsősorban a prevenció szempontjából volt szükség. Simon Béla (1892-1960) professzor széles tudományos munkássága felölelte a röntgendiagnosztikát, a fogeltávolítást és a sztomatológiai diagnosztikát. Balogh Károly (1895-1973) szakmai tevékenysége is felbecsülhetetlen, aki egyetemi tanárként az önálló fogorvosi kar megszervezője. Szerepe a Fogászati, és a Szájsebészeti klinikák felállításának megvalósításában jelentős. A két világháború között már vidéki egyetemeinken is megindult a fogorvosképzés: Szegeden 1924-ben, Debrecenben, 1934-ben nyílt meg a Stomatológiai Klinika, amit Pécs követett 1938-ban. A második világháború után alapjaiban átszervezték az orvosképzést: 1951-ben - szakmapolitikai indokokra hivatkozva - a Minisztertanács a 27/1951/1. 28. sz. rendeletében az orvostudományi karokat (budapesti, pécsi, szegedi, debreceni) elválasztotta a tudományegyetemektől, és önálló egyetemekként az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá helyezte. Ezzel megbontotta azt a hazai, évszázados múltra visszatekintő felsőoktatási, egyetemi hagyományt, amely az európai egyetemi rendszerhez idomult. Az átalakítás három esztendőt vett igénybe, a Budapesti Orvostudományi Egyetem - általános orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti karral - 1955-től működött teljes önállósággal. A kari felosztás nem mind a négy egyetemen lett egységes: fogorvosképzés csak Budapesten és Debrecenben, gyógyszerészképzés Budapesten és Szegeden létezett, de mind a négy egyetemen működött általános orvosképzés. (Pécsett 2000-től, Debrecenben 2001-től van gyógyszerészképzés.) Ugyancsak ellentmondásosan alakult a szakorvosképzés sorsa is, amely igazán az 1920-as évektől indult meg, szinterei az egyetemi orvosi karok voltak, szervezője az Orvostovábbképzö Bizottság, amely ugyan független volt az orvosi karoktól, de az egészségügyi kormányzat képviselői mellett, mégis az „egyetemiek" játszottak döntő szerepet benne. Az 1950-es évektől a szakorvosképzés feladatait úgy oldották meg, hogy e célra az Egészségügyi Minisztérium alárendeltségében felállították az Orvostovábbképző Intézetet Budapesten, amely magára vállalta a szakorvosképzést. Ez az intézet 1973-ban önálló egyetemmé szerveződött át. A fogorvosképzés 1951-ig az általános orvosi karon belül történt, így az önálló fogorvosi kar felállítása nem jelentett különleges nehézséget. A képzés addig két lépésben történt: általános orvosi oklevéllel rendelkező orvos, az orvoskari fogászati intézetben (Klinikán) speciális továbbképzésen vett részt, majd az előirt vizsgák letétele után fogorvos is lett. Már az 1920-as évektől külön szakvizsgát kellett tenni szájsebészetből, de a gyermekfogászat még nem jelentkezett külön szakterületként. Az 1951. évi átszervezéssel az előbbi forma megszűnt, az ötéves fogorvosi képzés során teljes felkészítést nyertek a fog- és szájsebészet területén. Új szakágként jelentkezett a gyermekfogászat, illetve annak tovább szakosodása, amely az 1950-es évektől szakorvosi vizsga letételéhez kötődött.
