Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - NAMAL, Arin - HONTI József: Efforts in 1947 to make Prof. Dr. Ernestus de Balogh (1890-1964) work for the University of Istanbul. (Erőfeszítések annak érdekében, hogy Balogh Ernő professzor (1890-1964) az Isztambuli Egyetemen dolgozhassék.)

ÖSSZEFOGLALÁS A második világháború befejezése után számos európai tudós, aki a háború előtt és alatt Törökországban talált menedéket s lehetőséget a munkára, elhunyt, visszatért hazájába, vagy az Egyesült Államokba költözött. A megüresedett kutatói, intézetvezetői posztokra az egyetemek és a török állam megfelelő színvonalú utódokat keresett, elsősorban azokban az országokban, amelyek a háború vagy a béke vesztesei voltak. Az isztambuli orvosegyetem Általános Kísérleti Kórbonctani Intézete korábban olyan neves munkatársakkal büszkélkedhedet, mint Siegfried Oberndorfer, vagy Peter Ladewig: az ő haláluk, illetve távozásuk után esett a választás a hazájában több szempontból is válságos helyzetbe jutott magyar kiválóságra, Balogh Ernőre (1890-1964), aki akkoriban már nemzetközi hírnévnek örvendhetett. A cikk azokat a, végül is sikertelen erőfeszítéseket mutatja be és dokumentálja eredeti levelek és iratok alapján, amelyek arra irányultak, hogy Balogh Ernőt - aki az ajánlatot örömmel elfogadta - Isztambulba hívják és az intézet vezetésével bízzák meg. Az írás a magyar és a török orvostörténet egyik, kevéssé ismert, közös fejezetét tárja a nyilvánosság elé. (Balogh Ernő tudományos pályáját egyébként a honi kultúrpolitika derékba törte, a Heim Pál Gyermekkórház kórboncnok főorvosaként ment nyugdíjba, s elfeledve halt meg.)