Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - BEREGI Edit: Gerontológia Magyarországon. A magyar gerontológia történeti áttekintése

Magyar gerontológusok nemzetközi kitüntetése A gerontológiai kutatások külföldi elismerését jelentette, hogy magyar kutatók munkáját nemzetközi szervezetek kitüntették. 1957-ben Haranghy László: A lép és csontvelő senilis elváltozása című munkája elnyerte a Ciba Alapítvány díját. 1969-ben Beregi Edit: Összeha­sonlító morphologiai tanulmányok fiatal és öreg állatok allergiás reakciójában című mun­kája elnyerte Alex Comforttal (Anglia) megosztva a Karger Alapítvány gerontológiai alap­kutatásokra meghirdetett díját. 1989-ben Beregi Edit megkapta a Third Age Award kitünte­tést gerontológiai munkásságának elismeréséért (Mexico,Acapulco). 1997-ben Beregi Edit a Brit Geriátriai Társaság érdemérmét vehette át Londonban Az idősek szolgálatában vég­zett kutatásaiért és orvos-geriátriai munkásságáért. 2001-ben Beregi Edit megkapta a Nemzetközi Gerontológiai Társaság Elnöki Emlékérmét a Nemzetközi Gerontológiai Tár­saságban végzett munkásságáért. Gerontológiai kutatások Magyarországon A magyarországi gerontológiai kutatásokat szervezett formában Haranghy László indí­totta el. 1960-ban indult el az első team munka a Magyarországon élő 100 évesek vizsgá­latával. Egy orvos-kutatócsoport világviszonylatban elsőként vizsgálta a legidősebbeket Haranghy irányítása mellett Beregi által szervezett és vezetett csoporttal a Központi Sta­tisztikai Hivatallal együttműködve. Az akkor 34 élő 100 éves közül 24 került vizsgálatra az ország különböző részén, és az eredmények 1965-ben Haranghy László szerkesztésében az Akadémiai Kiadó kiadásában Gerontological Studies on Hungarian Centenarians címmel jelent meg. Gerontológiai kutatások fő profilként két intézetben folytak: a Gerontológiai Kutató Csoportban Budapesten és a Verzár Nemzetközi Kísérleti Gerontológiai Laboratóri­umban (VILEG) Debrecenben. 1965-ben alakult meg a Gerontológiai Kutató Csoport, mely 1967-ig az ORFI majd 1967-től a SOTE keretében működött. A Kutató Csoport tudományos igazgatója Haranghy László, igazgatója Beregi Edit. 1978-ban a Gerontológiai Kutató Csoport a SOTE Geron­tológiai Központja lett és az intézet igazgatója Beregi Edit egyetemi tanár 1993-ig. 1989-től a SOTE Gerontológiai Központ a WHO Kollaborációs Központja volt Egészséges Örege­dés kérdésében. 1993-ban a Gerontológiai Központ igazgatója Iván László lesz és 1996-ban a Gerontológiai Központ eredeti helyéről (Budapest VIII., Rökk Szilárd u.33.) a Kútvölgyi Klinikai Tömbbe kerül. 1998-ban Császár Albert a Központ igazgatója, majd 1999-ben a SOTE Gerontológiai Központ megszűnik. Megalakul a Semmelweis Egyetem Egészségtu­dományi Karának Belgyógyászati és Geriátriai Klinikája, igazgató Császár Albert egyetemi tanár, majd 2002-ben megszűnik a Geriátriai Klinika is. 2003 szeptemberében szervezésre kerül a Szt. Rókus Kórházban egy Geriátriai Osztály, vezetője Gabányi József. A SOTE Gerontológiai Központban a kutatások fő célja a biológiai korral járó elváltozá­sok tanulmányozása és azok elkülönítése a patológiás elváltozásoktól. Figyelmet fordítottak a rizikó-tényezők és környezeti hatások vizsgálatára, a fizikai erőnlét és szellemi képesség megőrzésére. Mindig szem előtt tartották, hogy a tudományos megfigyeléseket összhangba hozzák a gyakorlattal. Ezért a humán vizsgálatokkal párhuzamosan - amelyek a 15 ágyas klinikai részlegen folytak - kísérleti állatokon végzett kutatások is folytak az intézetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom