Kapronczay Károly szerk.: Orvostörténeti Közlemények 182-185. (Budapest, 2003)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - PÁSZTOR Emil: Miskolczy Dezső, a modern magyar neurológia alapjainak megteremtője

Román Tudományos Akadémia 1955-ben rendes, majd tiszteletbeli tagjává választotta. A magyar akadémiai tagságának azonban voltak kellemetlen és szégyenteljes időszakai. 1949­ben a fokozódó kommunista nyomás következtében sor került a Tudományos Akadémia átszervezésére, a szovjet mintájú tudományos fokozatok bevezetésére. Ez persze lehetősé­get adott arra is, hogy a politikai rendszernek nem megfelelő tudósokat félre állítsák. Igen egyszerű intézkedés volt, hogy a külföldön tartózkodó, bármilyen ok miatt is távozott, aka­démikusokat visszaminősítsék. így vesztette el akadémiai tagságát Miskolczy professzor is, akinek később az orvostudományok doktora fokozatot adták. Sok tudósunkat ért hasonló sors, hogy csak a világhírű Bay Zoltánt említsem szintén a Szegedi Egyetemről. Bay Zol­tán, aki baráti viszonyban volt egyetemi professzortársával Miskolczy Dezsővel, 1937-ben lett az MTA levelező, 1945-ben pedig rendes tagja. 1949-ben őt is megfosztották akadémiai tagságától. Miskolczy Dezső világhírneve azonban ki kényszerítette az újabb elismerést, 1981-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választották meg. 1937-ben a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Egyesületének alelnöke, 1942-ben a Magyar Pszichológiai Társaság társelnöke lett. 1964-es hazatérése után a Magyar Ideg-és Elmeor­vosok Társasága elnökének (1964-1970-ig), majd később örökös díszelnökének választot­ták meg. Evekig volt elnöke az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak. Tagja volt a Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának (már 1938-tól), a Német Neuroló­gusok és Pszichiáterek Társaságának levelező tagja (1939), a Nemzetközi Neuropathológiai Társaságnak tiszteletbeli tagja (1970), a Francia Neurológiai Társaság levelező tagja (1957), a Balkáni Orvosszövetség alelnöke (1963). Több magyar, román és nemzetközi tudományos folyóiratnak volt szerkesztőbizottsági tagja. Kitüntetései: Balassa János-emlékérem (1948), Munka Érdemrend (román, 1954, 1955, 1956), „A haza felszabadulásának 20. évfordulója" érdemrend (román, 1964), Román Szo­cialista Köztársaság Csillaga érdemrend (1964), Munka Érdemrend arany fokozata (1967, 1969), Semmelweis Ignác-emlékérem (1969), Állami díj (1973), Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1974). 75 éves korában vonult nyugalomba, de ezután is figyelemmel kísérte a szakma haladá­sát, a tudományos társaság életét. Szellemiségének hatása Példamutató helytállása a magyar ügyért, a magyar nyelvű egyetemi oktatás folyamatos­ságának biztosításáért és ezzel az erdélyi magyar értelmiség életbenmaradásáért és további fejlődéséért minden tiszteletet megérdemel. Az embereket lelkesíteni tudta a szakma vagy a társadalom fontosabb céljainak eléréséért. Obál Ferenc professzor 14 a marosvásárhelyi időszak történéseit így fogalmazta meg: „Miskolczy Dezső szavára együtt mentünk, ahová mozgósított: szakszervezeti ülésre, a székelyföldi kórházakba továbbképző előadásokat tartani az orvosi irodalom újabb eredményeiről, éjféli misére, egyetemi orvos-bált rendezni 14 Obál Ferenc (1916-), jelenleg a Szegedi Egyetem Szent-Györgyi Centrum professor emeritusa, korábban a kórtan és kórélettan, majd az élettani tanszék vezetője volt. 1940-től 1953-ig dolgozott együtt Miskolczy Dezsővel a kolozsvári, majd a marosvásárhelyi egyetemen. Jelen idézet az 1994-ben Szegeden tartott ünnepi megemlékezéskor hangzott el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom