Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum

Több mint 100 anatómiai szakkifejezés ismert.

13 Pontos jelentésük azonban nem minden esetben azonosítható. Egyértelmű például a fej (DADA, tp), arc (Hr), agyhártya (ntn . t), torok (Ht j t), váll (rinm, hTT . t), mell (qAbt), alkar (a), máj (mj st), epe (bnf), epehólyag (rnnDr), lép (nnSm), végbél (pHwj), sarok (tbS) stb. egyiptomi neve. Mások jelentése csak megközelítőleg következtethető ki, említésük szövegkörnyezete és/vagy meghatározó jelük alapján. Testrész értelmüket ugyanis sokszor a mögöttük álló meghatározó jelekből lehet megállapítani, amelyek azonban zömükben állati testrészeket ábrázolnak. Ez valószínűleg arról árulkodik, hogy az orvosok az élő szervezet tapintása és a szimptómák észlelése révén alakították ki elméleti ismereteiket, tehát a belső emberi szerveket nem látták, viszont a megfelelő állati szervekről például táplálkozási szokások vagy a gyógykészítmények összeállítása miatt pontos képük volt. Elképzelhető azonban egy olyan ok is, amely szerint a terminológia kialakulásának idején (sok esetben feltehetően még a prehistorikus korban), illetve még később is, az embereket és állatokat ugyanaz a szakember kezelhette. Talán ilyen eredetre nyúlik vissza, hogy Szahmet papjai az Újbirodalom korában is gyógyítottak állatokat. Néha úgy tűnik, hogy ugyanazt a testrészt több szóval is jelölték, máskor tetten érhető, hogy egyes szavak jelentése az egyiptomi történelem 3000 éve alatt hogyan változott. Mind a két jelenség megfigyelhető a szív esetében. A szív fogalma az orvosi szövegekben A szívet két különböző szóval fejezték ki, és mindkét esetben az állati szívet formázó meghatározó jellel zárult a szó leírása. Az irodalmi szövegekben, mint amilyen a Ptahhotep intelmei az Óbirodalom korában, vagy Szinuhe története a Középbirodalom korában, szinte kizárólag az jb-et használták. A liturgikus szövegekben előfordul ugyan a HAt j szó, de az jb-szív gyakoribbnak tűnik, bár tartalmi különbség többnyire nem érzékelhető közöttük. A halotti és mágikus szövegekben az jb és a HAtj szót egymás után szokták felsorolni. A mindennapi élet nyelvében viszont az jb szóhoz kapcsolódik a szomorúság, csüggedtség, elégedettség, öröm, szerelem, emlékezés, bölcsesség és még számos más fogalom kifejezése. Általában úgy tűnik, a szív megjelölésére a kezdet kezdetén az jb szót használták, amely a többi afro-ázsiai nyelvvel azonos tőre vezethető vissza (ekkor alakult ki a gyomor megnevezésére az „jb-sz/v szája'" kifejezés is). Majd valamikor később - de még jóval a történeti kor előtt - az egyiptomi nyelv belső fejlődése folyamán kialakult a HAtj szó is,

14 amely aztán az évezredek múltán gyakran átvette az jb szó helyét, ill. jelentéstartományának nagy részét.

15 Az orvosi szövegekben - bár néha ugyanazzal a jelenséggel kapcsolatban hol az egyiket, hol a 13 pl. P. Lacau: Les noms des parties du corps en égyptien et en sémitique, Mémoires de l'Académie des Inscriptions et Belles-Lettres 44, Paris 1970; W. Helck: Bemerkungen zu den Bezeichnungen für einige Körperteile, ZÀS 80, 1955,/?. 144-145.; J. H. Walker: Studies in ancient Egyptian Anatomical Terminology, The Australian Centre for Egyptology Studies 4, Warminster 1996. 14 W. Westendorf: Handbuch der altägyptischen Medizin, Leiden-Boston-Köln, Brill, 1999, /'. 108. 15 Tekintve, hogy az egyiptomiak rendszeresen olvasták, tanulták - és idézték elődeik munkáit, a szó korábbi jelentését soha sem felejtették el. A bilingvis Rhind papirusz például a közép-egyiptomi nyelvű hieratikus szövegben szereplő jb szót démotikus nyelvű fordításában HAtj-nak írja. (vö. H. Grapovv: Grundriss /.: Anatomie und Phisiologie, Berlin 1954,/;. 64. note 1.)