Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

Úgy tűnik, a kiharcolt és sok munkával kiépített intézményrendszer fenntartása meghaladta a magyarországi homeopaták erejét, kevesen voltak, ráadásul az ellenséges szakmai környezet nagymértékben hátráltatta munkájukat. A magyarországi homeopátia 20. századi története a pusztulás és az újjászületés ritmusa szerint rendeződött. Bakody Tivadar 1904-es nyugdíjba vonulásával a budapesti orvosi egyetem homeopátiás tanszéke előbb gyakorlatilag, majd 1906-ban hivatalosan is megszűnt. A Szent István Kórházban a Bakody által vezetett osztály lassan áttért az allopátiás gyógyításra. Bakody már egy 1899-es cikkében kifogásolta, hogy ebben a kórházban segédorvosai az ő távollétében, ill. titokban tüneti szereket is alkalmaztak, így negatívan befolyásolták a homeopátiás gyógyfolyamatokat (A Biológiai Gyógyítástan Szakközlönye. Betetőzés. 1899.). 1909-ben a pesti német református leányegyház presbitériuma úgy döntött, hogy a Bethesda Kórházat eladja az id. Bieberauer Richárd vezette Fiiadéi fia Magyar Diakonissza Szövetségnek. Valójában a Szövetség már 1905 óta működtette a kórházat. Ez önmagában nem jelentette a homeopátiás orvosi gyakorlat háttérbe szorulását, az viszont igen, hogy a század elején már nem volt utánpótlása a régi nagy homeopata nemzedéknek. Szontagh Ábrahám 1902-ben halt meg, Sulkovszky József, az Elisabethinum igazgató főorvosa 1906ban, Almási Balogh Tihamér 1907-ben, Bakody Tivadar pedig 1911-ben. Almási Balogh Tihamér írja 1904-ben kéziratos visszaemlékezéseiben: Bakodyn kívül „ ...én és Sulkovszky) képviseljük a fővárosban a homeopátiát. Van ugyan még néhány úgynevezett homeopata, de azok alig számítanak. Szóval: kialvófélben van az egész ügy... ".' A magyar nyelvű homeopátiás irodalom is igen kisszámú a múlt század első felében. A század közepéig csupán néhány könyv jelent meg, majd a nyolcvanas évekig egyetlen egy sem. Egy rövid kísérlettől eltekintve [Homeoíherapia. 1935.) a Simile (A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület szaklapja) 1994-es megjelenéséig semmilyen szakfolyóirat nem jelent meg. A magyar homeopaták elsősorban a közismert német nyelvű homeopátiás folyóiratokban publikáltak (pl. Allgemeine Homöopathische Zeitung, Deutsche Zeitschrift für Homöopathie). A tízes években a homeopátia hivatalos orvosi körökben népszerűtlen volt, komolytalannak tartották, úgy gondolták, hogy egyenértékű a kuruzslással. A Gyógyászat c. lap 1913-ban hoz egy hírt egy francia papról, akit „homeopathikus kuruzslás" miatt elítélt a rennes-i törvényszék {Gyógyászat. 1913. 22.sz. 409.). Nézzük meg, mi az, ami mégis megmaradt és biztosította a folytonosságot! Az orvosi címtárak tanúsága szerint homeopata orvosként rendelt a század első évtizedeiben Farkas Geyza (oklevél: Bp. 1884.), aki Bakody tanítványa volt, valamint Hoßiauser István (oklevél: Bp. 1895.), aki 1818-ig az Elisabethinum élén állt, és Hegedűs Pál (oklevél: Bp. 1856.). Érdekesség, hogy az 1897-ben alapított királyhelmeci homeopátiás kórház 1909-es adatok szerint még működött. Öt kórtermében huszonhat felnőtt és nyolc gyermek számára volt hely. 1907-ben száznyolcvanhét beteget ápoltak itt. Két orvost alkalmaztak, akik közül az egyik homeopata volt. Nevét sajnos nem ismerjük. Köszönjük dr. Sleingaszner Olgának és Balogh Emesének, hogy a kéziratot rendelkezésünkre bocsátották.