Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

fölvétetik(...) a legjótékonyabb eredmények következnek be a fiatal ivadék kiképzésében, viseletében és jellemében." 1863-ban kérvényt nyújtott be a királyi helytartótanácshoz tornaegylet alapításának engedélyezésére. Kezdeményezéséhez ekkor már Szontagh Ábrahám és mások is csatlakoztak. Mivel nemzeti mozgalomról volt szó, a hivatalok többször elutasították a kérést, végül 1866-ban alakulhatott meg a Nemzeti Tornaegylet, amelynek első elnöke Szentkirályi Móric, a politikus és homeopata orvos lett. 1869-ben megjelent Szontagh Ábrahám Tornazsebkönyv-e, amely az általa megalkotott új, magyar vezényszavakat is tartalmazta. (Szontagh a maga alkotta szavakat átvizsgáltatta írókkal, tanárokkal később már akadémiai nyelvészek is közreműködtek a szóalkotásban. Az új magyar vezényszavakkal oktatták a tornatanítókat a tanfolyamokon.) Az ismertebb homeopata orvosoknak adományozott rangok és címek - a szakmai mellőzöttség ellenére - társadalmi megbecsülést tükröztek. Ez valószínűleg közéleti szerepvállalásuknak és főúri támogatottságuknak köszönhető. Pl. nemességet és nemesi előnevet kapott Balogh Pál, Hornet István, Moskowitz Mór. Magas kitüntetésekben részesült Argenti Döme, Bakody Tivadar, Kain Dávid, stb. A Magyar Hasonszenvi Orvosegylet működésének egyik sajátossága volt, hogy egyetértésben és egyenrangúként tevékenykedtek benne a zsidó és nemzsidó orvosok. Az egyletre jellemző szellemi sokszínűség és tolerancia meghaladta a korabeli civil társadalom színvonalát ezen a téren. A homeopátia szakmai-társadalmi perifériára szorított ügye fontosabb volt, mint a származási, vallási és egyéb különbségek, összefogásra ösztönözte a mozgalom képviselőit. Az írásos dokumentumokban több jel utal arra, hogy az egyéni kitüntetéseket és címeket a homeopátia közös ügyének elismeréseként értékelték. A Hasonszenvi Lapok 1867. évi .7. számában például büszkén adták hírül, hogy Moskowitz Mór doktor nemesi címet és „Zempléni" előnevet kapott az uralkodótól. ,,Ezen kitüntetés értékét még neveli azon körülmény, hogy (...) tudtunkkal az első izraelita, ki nemesi rangra emeltetik. " 10. Homeopátiás folyóiratok: a szellemi önkifejezés eszközei A homeopátia hívei mindvégig kemény szellemi harcot vívtak az új gyógymód elfogadtatásáért. Ennek során megteremtették saját sajtóorgánumaikat. Az első folyóirat, a már említett Hasonszenvi Közlöny (1864-66) Vezekényi Homer István, gyöngyösi igazgató főorvos lapja volt. Szinte teljesen egyedül írta a cikkeket és tanulmányokat, amelyekben megnyilvánult széles látóköre, sok tapasztalata, lelkesedése a hivatása iránt - ugyanakkor bizonyos fokú elszigeteltsége is a kollégáitól, ami a kapcsolattartás nehézségeivel magyarázható. A Magyar Hasonszenvi Orvosegylet megalakulása után Horner már nem adott ki több számot, átadva ezzel a helyet az egylet új, Pesten szerkesztett folyóiratának, a Hasonszenvi Lapok-mk (1866-75). A lap első kiadója és szerkesztője Szontagh Ábrahám volt. Tőle vette át 1869-70-ben Argenti Döme, majd 1870-73 között Balogh Tihamér, fennállásának utolsó két évében pedig Bakody Tivadar szerkesztette a folyóiratot. 1871-ben rendszeres rovatot indítottak az állatorvoslás számára. A folyóiratok indítása terén Dudits Miklós volt a legaktívabb homeopata orvos. 0 szerkesztette az Egészségi és Hasonszenvi Közlönyt, a laikus társulat lapját, amelynek 1877 és