Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

A közönség igényelte az állatorvosi témájú homeopátiás könyveket is. 1857-ben Aradon jelent meg magyarul Fr. August Günther Hasonszenvi állatorvos-a, Náray Imre ügyvéd fordításában és kiadásában. 1862-ben Clothar Müller müvének magyar fordítása, a Hasonszenvi házi s családi orvos került az olvasók kezébe, amely az állatorvoslás témakörével is foglalkozott. Böhm Károly Közhasznú hasonszenvi állatorvosi könyve 1864-ben, Hübner György Hasonszenvi házi állatorvos-a 1865-ben jelent meg. Argenti Döme 1863-ban még egy népszerű, laikusoknak szóló könyvet írt Hasonszenvi útitárs rögtön támadt betegségek elhárítására címmel. Az ö könyveinek nagy népszerűsége, többszöri megjelenése a magyarázata, hogy a 19. sz. második felében kevés új, laikusoknak szóló homeopátiás kézikönyvet írtak. 1869-ben gyermekgyógyászati müvet jelentetett meg A gyermekkor és annak betegségei címmel Schleicher Aladár, aki Aradon praktizált, majd Pestre költözött, végül a század végén Tirolba települt. Az 1870-es években Dudits Miklós fejtette ki a legszélesebb körű irodalmi munkásságot. 1874-ben jelent meg összefoglaló műve, A hasonszenvi gyógyászatnak alkalmazása a közéletben nemorvosok használatára. A már említett Egészségi és Hasonszenvi Közlönyön kívül még három ízben próbálkozott laikusoknak szóló egészségügyi folyóirat indításával. Almási Balogh Tihamér kézikönyve, az Első segedelem hirtelen előforduló betegségek- és baleseteknél a homöopathák eljárása szerint 1889-ben, majd másodszor 1904-ben jelent meg. A nagyközönségnek írt munkákban érződik a megbecsülés a hasonszenvi módszerrel gyógyító laikusok iránt. Schleicher Aladár A gyermekkor és annak betegségei c. könyvében például külön fejezetet szentel az anyáknak, mint laikus gyógyítóknak. „Nagy és fontos az anya feladata, s kell hogy ő azt tisztán felfogja és tudja...- írta könyve bevezetőjében Schleicher. - A beteg ápolása minden esetre már az orvos megérkezte előtt veszi kezdetét. " Az anyának „választani kell az allopathikus és hasonszenvi gyógymód közt, és lelkiismerete szigorú számadásra fogja őt vonni e tekintetben. En tehát az anyák iránti kötelességemnek tartom pontosan előadni azon alapokat, melyeknél fogva én nekik a hasonszenvi gyógymódot ajánlom (...) s a hasonszenvi gyógyszerek alkalmazását, mint első segélyt, javaslom. " (I. m. 6., 7. és 9.0.) Schleicher hívta fel a figyelmet arra is, hogy „a hasonszenvi gyógymód épen a gyermek bajokban képes felmutatni az ő legszebb és leggyorsabb sikereit. " (12.o.) 8. Homeopátiás patikák A hagyományos orvosok és gyógyszerészek körében többször is heves ellenkezést váltott ki a homeopata orvosok gyógyszerkiszolgáltatási engedélye. Ez azt az 1846 óta érvényben lévő kivételes jogot jelentette, hogy csak az ősanyagokat és ősoldatokat kötelesek gyógyszertárból rendelni, az ezekből készített gyógyszereket maguk is odaadhatják betegeiknek. Ez a látszólagos kivételezés valójában a homeopátia gyakorlásának létfeltétele volt, hiszen a homeopátiás szerek mind a kis adagok tekintetében, mind az elkészítésük sajátosságai szempontjából lényegesen különböztek a megszokott gyógyszerektől, így a gyógyszerészek legtöbbje nem tudott megfelelni a követelményeknek. A 19. század második felében az orvos- és gyógyszerészegyletek többször is eredménytelenül tiltakoztak a homeopaták öndiszpenzációs joga ellen. A hasonszenvészet terjedésével egyre több gyógyszertár látott