Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon
2. Tiltás és térhódítás - 1830-as évek Hahnemann tanainak terjedése az orvostársadalmon belül nagy vitát váltott ki. A politikai hatalom első reakciójaként 1819-ben, császári rendelettel a Habsburg Birodalom egész területén betiltották a homeopátia alkalmazását. Ennek ellenére éppen az arisztokrácia körében vált először népszerűvé az új gyógymód. Magyarország legbefolyásosabb főurai alkalmaztak homeopata orvosokat, pl. a Batthyány, Brunszvik, Esterházy, Festetics, Károlyi, Széchenyi, Viczay, Wesselényi, Zichy család tagjai. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy a hatóságok nem tartatták be szigorúan a tiltó törvényt, nem kobozták el a homeopátiás patikákat, így a homeopatáknak lehetőségük nyílt bizonyítani módszerük hatásosságát. Az 1820-30-as években a vidéki nagyvárosokban több magánalapítású homeopátiás egészségügyi intézmény nyílt. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy mind az orvosok, mind a betegek körében egyre nagyobb igény mutatkozott a homeopátia iránt. Az első létesítmény a nagyváradi homeopátiás lelkibeteg-gondozó volt, amely az 1820-as évek elejétől működött Sztaroveszky doktor vezetésével. Az 183 l-es országos kolerajárvány idején a homeopaták olyan jó eredményeket értek el a gyógyításban, amelyek már szélesebb társadalmi körben felhívták rájuk a figyelmet. A hivatalos egészségügyi szervezetek is kénytelenek voltak tudomásul venni a sikereket. Ezt tükrözi pl. az a Lenhossék Mihály országos főorvos felügyelete alatt kiadott brosúra, ami a kolera megelőzéséről és gyógyításáról ad útmutatást. Ez az irat Forgó György homeopata orvos közreműködésével, a homeopátiás módszerek figyelembevételével készült, és a következő években többször is megjelentették. A járvány tetőfokán Forgó György, aki Pest vármegye főorvosa volt, javasolta az egészségügyi vezetésnek a hahnemanni módszer bevezetését a kolera elleni küzdelemben. Javaslatát nem vették figyelembe, ahogy Almási Balogh Pál beadványát sem. Pedig Balogh még Hahnemannak azokat a leveleit is mellékelte, amelyekben a kolera gyógyítására a kámfort, a megelőzésre pedig a ruhák fertőtlenítő kifőzését ajánlotta. Az elutasítás miatt a homeopata orvosok csupán pácienseik körében gyógyíthatták a kolerát. Működésüket mégis látványos siker koronázta: Bakody József Győrben 223 kolerás betegéből 215-öt, Baudis Antal, a Viczay grófok családi orvosa 1 132ből 989-et, Mayer főorvos Pesten 165-ből 160 beteget gyógyított meg. Korabeli nyilvántartás szerint rajtuk kívül a többi magyarországi és bécsi homeopata összesen 1263-ból 1188 személyt gyógyított ki a kolerából. (Az adatokat CH. Rosenberg összegzi Fortschritte und Leistungen der Homöopathie... ^Leipzig, 1843. c. munkájában.) A sikerek azonban felkeltették a szakmai tekintélyféltést, és kiélezték a hagyományos orvosok (,,allopaták") és homeopaták közötti ellentéteket. Néhány orvos kétségbe vonta a homeopaták gyógyeredményeinek hitelességét, amivel arra késztették őket, hogy módszereiket publikálják, és adataikat hitelesíttessék a települések lelkészeivel vagy a meggyógyítottak sajátkezű aláírásával. Az adatokból kiderült, hogy kb. 92 %-os sikerrel gyógyították kolerás betegeiket, szemben a hagyományos orvosi módszerek kétharmados halálozási arányával. 1833-ban Kőszegen homeopátiás kórházat alapított Blesz városi orvos, részben saját anyagi erőforrásaiból, részben más privát adományokból. Az anyagi háttér folyamatos biztosítására egyesületet és alapítványt hoztak létre. Az egyemeletes épület földszintjén négy szoba szolgált a járóbetegek ellátására, egy a lelkibetegek számára, egy a fertőző
