Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Győry Hedvig: Medicina theoretica Aegyptiorum

zolnak. Nem csak a konkrét módszereket írják le, hanem orvos-elméleti elképzeléseket is közvetítenek. Kiderül például, hogy voltak olyan betegségek, amelyeknél fizikai létrejöttük módja nyilvánvaló volt a korabeli orvosok számára, akár mert szemmel láthatták, mint például a vadállat harapását, vagy az égési sebeket, akár mert az általuk alkalmazott anatómiaiélettani összefüggésekből kikövetkeztették azokat, mint pl. a szív szúrását, vagy a végbél tAw lázát, stb. Jelenlegi ismereteink alapján úgy tűnik, hogy megfigyeléseik alapján keringési rendszere(eke)t tételeztek fel az emberi szervezetben, amely(ek) középpontjában a HAtj-szív állt. Ennek működése pedig az egész szervezetre kihatott, és az ember minden tagjában mérhető volt. Az orvosi vizsgálat ennek megfelelően a „mérést" jelentette. Módjáról azonban keveset tudunk, és az sem teljesen világos, hogy észleléseiket hogyan értékelték az egyiptomiak Az azonban bizonyos, hogy elképzelésük szerint a szervezetet behálózó csatornák, a mtw helyes működése esetén egészséges volt az ember, ha azonban itt bármilyen zavar bekövetkezett, annak betegség volt a következménye. A betegségek kialakulásának másik módját egy számukra szintén fizikailag létező, ám rendszerint láthatatlan valósággal magyarázták, a természetfeletti erők beavatkozásával. Ezekről sokszor feljegyezték, hogy az általuk elképzelt mtw csatornákat vették igénybe tevékenységükhöz, máskor nem jelzik a káros beavatkozás módját, csak az eredményét. Ezeknek a túlvilági lényeknek a közbelépését sok minden előidézhette. Az ok az esetek egy részében homályos marad, sokszor azonban kiderül, hogy az valamely istenség haragjának a következménye, vagy az eleve gonosz lények, betegség-démonok játékszerévé vált a beteg. Gyakran a természetes okok, mint pl. a kígyómarás, is valamely isteni lény parancsára történt. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a betegségek létrejöttét gyakran két, egymással párhuzamos síkon magyarázták: az isteni szféra beavatkozásaként, amely fizikai jelenségekben, elváltozásokban mutatkozott meg. A kettős aitiológia következtében a terápia is szükségszerűen kétarcú volt. A fizikai kezelés mellett tehát a mágikus eszközök sem hiányozhattak, hiszen a fizikai szimptómákat ugyanúgy kezelni kellett, mint ahogyan az azokat előidéző lényeket el kellett távolítani, vagy ki kellett engesztelni. Ez egyúttal arra is magyarázattal szolgál, hogy miért rendelkezett a swnw orvos, a gyógyító pap és a medikus-varázsló egyaránt racionális és irracionális eszközökkel - jóllehet nyilván különböző mértékben - a kezelés elvégzéséhez. Az irracionális eszközök tényleges élettani hatását eddig a modern tudomány kevésbé kutatta, bár ókori források alapján ezek is igen eredményesnek bizonyultak. Egyelőre annyit lehet e téren megkockáztatni, hogy a beteg az állapotának tényleges javulását gyakran mágikus rítusok, ráolvasások pszihés hatásának köszönhette, bár többször kimutatható a mágikus anyagok lehetséges pozitív élettani hatása is. Az egyiptomiak azonban nem választották így szét őket, mindkét módszert egymás kiegészítőjének tekintették, ugyanis számukra egyformán racionálisak voltak. HEDVIG GYŐRY, Dr.Univ. egyptologist Museum of Fine Arts H1146 Budapest, Dózsa Gy.út41. HUNGARY