Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban
Mikrotekhnéje. Jóllehet nem gyakori, említést érdemel az a forma, amelyben egymásra vonatkoztatott tartalommal felváltva használták a szerzők a prózát és a verset. Ez az úgynevezett opus geminum. Ebben a formában írta meg a középkor tudós költője, Waliher von Speyer (szül.963) saját tanulmányainak curriculumát a káptalani iskolában. De studio poetae, qui est scholasticus címmel, felváltva hexameterben és prózában. 2 Poéma didacticum Az antk didaktikus költészet csúcspontját a hellenizmus korában érte el. Megteremtőjének Hésziodoszt tartják, aki eposzában meterségbeli, tudományos és vallási ismeretekkel és ehhez kapcsolódó utasításokkal látta el a tanulni vágyókat. Ez időtől kezdve a metrikus szakirodalom tudományokra bontottan, egyre gyakrabban olvasható. Témája kezdetben a mitológia, rövidesen az élet minden vonatkozása. A medicina teóriáinak fejlődése számára oly fontos preszókratikus filozófusok is felhasználják a tanköltemény formáját. Funkcióját a „szókratészi fordulat" után a filozófiai irodalomban a dialógus, a levél, majd a rendszeres tankönyv veszi ugyan át, de el nem tűnik. A görög tanköltészet széles spektrumában az asztronómiától (Aratosz) a földrajzon (Dionüsziosz Periegetész) át az orvostanig (Nikandrosz) terjed. A preszókratikusok elsősorban bölcseleti irányú tankölteményeket írtak, amelyek azonban magukban foglalták a természet világáról alkotott képet, amint azt a cím - Periphüszeósz - is mutatta (Kr. e. 6-5. sz.). Ezt a kort követően a görög tanító költészet hanyatlik, mígnem, kb. 200 év után az alexandriai korszakban a tudományos élet felpezsdülésével újból kedvet nem kapnak a divatból kiment műfaj felelevenítésére. A természettudományok és nem utolsósorban a medicina mind kedveltebb témákká válnak, az addig is művelt asztronómia, asztrológia, földrajz és az elsőkén feldolgozott teológia-mitológia mellett. Természetbölcseleti tanító költeményt - Peri phüszeósz - címmel a kolophóni Xenophanész, az eleata Parmenidész és jelesen az ókor természetbölcselője és orvosa, Empedoklész (Kr.e. 6-5.sz.) írt. Természettudományok közvetítői - Aratosz, Phainomena című csillagászati költeményével, a kolophóni orvos Nikandrosz, Thériakájával és Alexipharmakájáva\, valamint a hérakleiai orvos, Numéniosz - a római auktorokra is jelentős befolyást gyakorolt. A reneszánsz didaktikus poémái között ismét fel-felbukkannak majd. Az agrigentumi Empedoklész (Kr.e. 483-423), az 5. sz. nagy természefilozófusa, akit kortársai szónokként, orvosként, íróként egyaránt nagyra becsültek, több tanköltemény szerzője volt. Poémáit, közöttük a Peri PhüszeószA Plutarkhosz és Szimplikiosz is elismerően említi. Ez a természetfilozófiai és egyben ismeretelméleti munka évszázadokon át alakította Európa tudományát. Empedoklész példáját kvette a krétai Andromakhosz, Nero orvosa, aki elégikus versekben, 87 disztikhonban írt egy Antidotont. Thériakája Galénosznál maradt ránk és tovább élt a latin didaktikus irodalomban csakúgy, mint Héliodórosz poémája. Marcus Aurelius orvosának, a szidéi Markellosznak (az irodalomban gyakran Marcellus) Jatrika című költeménye ugyancsak tancélokat szolgált. 2 Vossen, P.: Der Libellas Scolasticus des Walther von Speyer. Stuttgart, 1962.
