Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között
Új, hatásos bakteriad szerek utáni kutatás ezekben az évtizdekben is szüntelenül folyik. Beigazolódott az a feltevés, hogy a baktériumok testének festékkötése a baktericiditás vizsgálatának kiindulópontja lehet. Ilyen alapon 1926-ban még a gentiana ibolya therapiát javasolták. 82 A Bayer 205 jelű készítmény trypanosoma ellenes hatásáról 1928-ban jelenik meg közlemény. 8j A harmincas évek közepétől azután sorra jelennek meg nálunk is a Prontosil, a Pyronin G, az Uliron, a Deseptyl, az Ultraseptyl, a Cibazol, stb. A szulfamidok ártalmáról 1939-ben olvashatunk áttekintő közleményt. 84 A perorális diabetes therapiában helyet kapnak a guanidiszármazékok, melyeket már a húszas években ismertek. Hetényi 1927-ben publikált a SynthalimàX, A szert akkoriban ecclampsia kezelésére is alkalmasnak ítélték. A kemoterápia helyzetéről 1941-ben Issekutz az Orvosi Nagyhéten referátumot tartott. 86 A Penicillint 1945-ben Braun kitűnő tanulmánya ismertette. 87 A harmincas évek kedvelt szívtonizúló szerei: a kámfor, az icoral, a cormotyl, a cardiazol. A kollapszus korabeli farmakológiájáról 1938-ban olvashatunk. 88 A digitalizálás addigi elméletében és gyakorlatában lényeges változás nincs. A kinidin ritmusszabályozóként a húszas évektől terjed el. A koszorúértágítók közül az amilnitrit hatásáról írnak. A hypertonia kezelésében a húszas években megjelenik a natrium nitrosum és a rodán, melyet többféle kombinációban is alkalmaznak. A magas vérnyomást egyébként sokféle támadásponton próbálják mérsékelni. A húszas évek végén forgalomba kerülnek nálunk a szerves higanyos diuretikumok. Hatásukról Issekutz 1928-ban készített összefoglalálst. 89 A vizelethajtást indikálták többek között asthma bronchiale és Heine-Medin esetében. E szerek káros mellékhatására is figyelmeztettek. A víz-sóháztartásról szerzett ismeretek gyarapodásával mind racionálisabb, célzottabb infúziókezelések folynak. Hypertonias konyhasóoldattal gyógyítják többek között a fekélybetegséget, a sclerodermiát, a belső vérzéseket. Ez utóbbi esetekben mind gyakrabban alkalmaznak vérátömlesztést. A harmincas évek első felében elterjedt a kongóvörös haemostyptikus therapia. A belgyógyászati gyakorlatban egyre szélesebb indikációval végeznek savanyítást és lugosítást. Az utóbbira diabeteses katasztrófákban kerül sor. Savanyítással vérregenerációt igyekeznek provokálni, hypertoniát, exsudativ bőrelváltozásokat kezelni, a diuretikus hatást fokozni. Antiallergikumként és vérzéscsillapítóként meghonosodnak a kálciumkészítmények. A húszas évek elején még kardiakumként is alkalmazzák a kalciumot digitálisz szinergetikus hatása miatt. Akkoriban kezdik adni szívszerként a káliumot is. Ezt követően terjednek el nálunk a magnézium sók, lényegében sedativ és antiallergiás hatásuk miatt. A báriumszulfát gyógyszerként a gyomor és nyombélfekély kezelésére válik be. Engel e betegség bizmut-inzulin terápiáját ajánlja. 90 * 2 Gy., 1926. 1, 1. 83 O.H., 1928. 1. 10. S4 O.H., 1939. 23, 568. "'O.H., 1927.25,695. 86 M.O.N.j.k., 1941. 10. "Orvosok Lapja, 1945. 1, 1. S!í O.H.. 1938. 18,403. B9 O.H., 1928. 45. 1257. w B.O.U., 1935. 1, 7.
