Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Birtalan Győző: Tudományos belgyógyászat Magyarországon 1919 és 1945 között

E nyomorúságos társadalmi közállapot fokozta félelmetessé a nálunk addig is tömegméretű tuberkulózist. A gümökorra hajlamosító tényezők között foglalkoztak az alkat jelentőségével, melyet egyesek szerint túlbecsültek. Ez azért is fontos kérdés volt, mivel a túlságosan kibővült szanatóriumi indikációk körét az elhelyezés lehetőségeihez kellett igazítani, bár a tüdő-tbc a tárgyalt negyedszázadnyi idő alatt, előfordulási gyakoriságában csökkenő tendenciát mutatott, a betegség klinikuma végig számottevően képviselt szakirodalmunkban. Ebben, mint általában mindig meghatározó az aktuális irányzatok érvényesülése. A húszas évek első felében a phtisis és az idegrendszer kölcsönhatásában vizsgálják a prognosztikát. Elemzik a tbc, az alkat és az öröklés összefüggéseit. A nosologiai kölcsönhatásokat kutatva, felvetik a tuberkulózis és az asztma, a tuberkulózis és az ulcusbetegség, a tuberkulózis és a hyperthyreosis kapcsolatát. Főleg az utóbbira térnek sűrűn vissza. Az immunfolyamatok, a szervezeti válaszok vonatkozásában válik érdekessé az infekció és kórlefolyás típusos és atípusos dinamikája és a reinfekció problémaköre. Az évekig elhúzódó szakmai viták Aschoff, Calmette, Ranke felfogásáról nálunk is visszhangra találtak. Holló 1925-ben publikál a tbc immunitástanáról." Tanulmányozni kezdik a gümőkóros betegek anyagcseréjét, a társuló vitaminhiányt, a tüdőtbc és a hypertonia kapcsolatát, a specifikus szervi lokalizációk szabályszerűségeit, a gümőkórban szenvedők szervezetének vegyhatását és haematologiáját. A harmincas évek közepén figyeltek fel az idült tüdőfolyamatokhoz társuló szívkárosodásokra, amiből később a cor pulmonale fogalomköre kikristályosodott. A fertőző betegségek köréből, említést érdemel a typhus abdominalis valamint a Paratyphus irodalma, mely korszakunkban, főként a többször is fellángoló járványok okából, a figyelem fókuszába került. A hastífusz klinikumáról új mondanivaló ugyan alig akadt, annál inkább a járványterjedés mechanizmusáról. A légy, a tej és az ivóvíz közvetítő szerepéről folytak viták. A harmincas évek végén néhány leptospirosis typhosa eset azonosításáról olvashatunk. Fontos és sokszor előforduló témaként találkozunk a vörhennyel. Jelentőségét nemcsak a betegség és következményeinek súlya adta, hanem a specifikus kórokozó, a streptococcus haemoliticus felfedezése és diagnosztikai elkülönítése. Ez volt az a ritka eset, amikor egy fajlagos kórokozót biztosan ki lehetett mutatni. E kutatások sokban hozzájárultak a fokális eredetű betegségek kórmechanizmusának tisztázásához. A kórlefolyás és a szövődmények változatainak hátterében a vörheny esetében is alkattani faktorok után kutattak, ezek között - mint korábban oly sokszor- a vércsoportok és a vegetatív idegrendszeri reakciók adataira is támaszkodtak. Az alkati alapok felderítésével igyekeztek tisztázni azt a régóta vizsgált kérdést is, miért fejlödnek ki egyeseknél a lues zsigeri, érhálózati vagy a késői idegrendszeri szövődmények. A paraziták okozta betegségek között a harmincas évek második felében a lamblia fertőzésekre hívják fel a figyelmet. A vizsgált időszak kezdetének kardiológiai irodalmában a ritmuszavarok szövettana (His köteg), a toxikus eredetű szívblokkok témáival foglalkoznak. Mind több endokrin támadáspontú működési zavart ismernek meg. Leírják a myxoedémás szivet, a pajzsmirigy túlműködés következtében létrejövő paroxysmust. A húszas évek derekán válnak érdekessé az 2 Gy., 1925. 37, 842.