Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához

Az egyértelmű összekapcsolás problematikus voltát jól szemléltetheti, hogy Berde M. Varga Róza nyomán egymás után említi az ebfing és a zsebre nevü betegségek helyi gyógymódjait Békés megyéből. "Szarvas vidékén a következő ráolvasást ajánlják: Ebfing kőtt a nyelvemen. Holnap olyan nagy legyen, Mint a cigányasszony segge! Ezután háromszor a földre kell köpni, mindháromszor más-más személy seggét emlegetni, amikor is azokra megy át a baj. Akinek zsébréje van, menjen tyúkülö alá három hajnalon és mondja: Szaladj zsebre, Rád fosik a jérce. Vagy csináljon kilenc rongybabát, azok fejével törölje ki a száját, aztán tegye őket a keresztútra, hogy aki átlépi, arra ragadjon. Ott is tegye a babákat lehetőleg tehén-ganajba" (1940: 195; hasonló ráolvasásokat idéz Pócs is, 1985: 47 és 210, szintén Varga Róza nyomán, Öcsöd megjelöléssel). Bálint Sándor Szeged vidékéről külön tárgyalja az ebfing, finghólyag, hörpencs betegségegységet (1980: 169) és külön a zsebre ('szájfájás a gyermekeknél') nevűt (1980: 185), hozzátéve, hogy "A felpattogzott szájú, nyelvű gyerek zsébrész, a tápaiak ajkán zsébrésös." Berde (1940: 196) a zsebre kapcsán idézi Liszt Nándor Hajdú megyei (1906: 37) és Vaj kai Aurél Abaúj-Torna megyei (1937: 146) gyűjtéseit. Vajkai Forrón és Hernádvécsén figyelt fel arra, hogy van ugyan külön zsebra (melléknévképzövel: zsebrás) és külön zabola, a két betegség azonban szorosan kapcsolódik. Valószínű, hogy itt a zsebra és a zabola részben fedik egymást, akárcsak másutt a zsebre és az ebfing. A zabola, zabla, abla országszerte 'szájszélfájás' (Szinnyei 1901: 1027). A zabola (a már idézettek közül) külön szerepel Farkas József mátészalkai (1968: 157), Makay Béla és Kiss József szatmári (1988: 49), továbbá Keszeg Vilmos detrehemtelepi gyűjtéseiben (1981: 98). Greszné Cz

immer Anna nemcsak a betegségre vonatkozó hiedelmet írta le (Gombos, Bácsbodrog m.), hanem frappáns magyarázatot is adott (1983: 241-2). "Zsibrék. A kisgyermek szájfájását nevezik így. Szinonimái tájszólásokban: zsebre, finkő, zsikora. Pásti Panna néni 9 tollseprűszálra 9 babát csinált rongyból és a nap lenyugvása idején a gyennekkel kimegy a ganédomb mellé, a babákat beleszúrja, majd egyenként odaérinti őket a gyermek szájaszéléhez és a következő ráolvasó igékkel elküldi a betegséget: Nap nyugtába, béka tójába, zsibrék a gané oldalába. Ez a ráolvasó igen primitív globális betegségszemlélet tanúsága, mivel a természet jelenségei és a betegségi tünetek között összefüggést keres, egybefoglal olyan jelenségeket, amelyeknek természettanilag nincs közük egymáshoz. Ezen primitív szemlélet szerint a természet rendje az, hogy amikor a nap nyugodni megy, a béka ugyanakkor aludni megy a tóba, s akkor a betegség is kell, hogy kövesse a rendet, menjen el a gané oldalához. Hogy miért éppen oda? Ősrégi fogás a betegségdémont valami undorítóval fenyegetni, amilyen pl. az ürülék vagy bizonyos testrészek. Ugyanez a motívum megtalálható a száj fáj ás más vidékeken való gyógyításában is. A zsibrék gyógyításához is hozzátartozik ezenkívül a megfelelő imádság,