Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához

Megharapta a nyelvit, magot ett és reáragadt a nyelvire - mondogatják. A fogyasztott étellel alig hozzák összefüggésbe, inkább valamilyen sérülésben vélik felfedezni az okát, bár azt is tudják, hogy egyik emberről könnyen átragad a másikra. Ha egymás után többen beleharaptunk az almába, azt mondtuk: pfü, pfü, falás ne nőjön a nyelvedre (Jákótelke). Vidékszerte elterjedt naiv orvoslási próbálkozás volt, hogy ha valakinek falat nőtt a nyelvére, háromszor vagy - ha erre sem múlott el - kilencszer meszes falat kellett nyalnia. Kiskapuson sót tettek a nyelve hegyére, és a sütőkemence oldalához nyomták háromszor. Farnason azt tartották, hogy ha valaki a nyelve hegyére kenyeret tesz, megkeresztezi és kidobja a kutyának, akkor a kutya megeszi ezt a falatot is, s rövidesen elmúlik a nyelvről. Szinte minden falunak volt egy szövege, amelyet elköpdösés közben mondogattak, s amelyet a gyermekek már kicsi korukban megtanultak szüleiktől, nagyszüleiktől. Ezek a ráolvasásnak felfogható szövegek élénken élnek ma is a köztudatban. Körösfön így hangzik: Phi, falatom neked adom, nem sajnálom; Inaktelkén: Tegnap faltam, ma kaptam, phi, phi, phi. Itt azt tartják, hogy ráolvasással és elköpdöséssel csak akkor segíthet magán az ember, ha mihelyt megérezte, hogy fáj, s van ott egy kis csög, rögtön elköpdösi. Magyarvalkón az Erdély-szerte ismert ráolvasó mondókát már az eltávolítás hangsúlyozott követelése jellemzi. Falat nőtt a nyelvemre, ragadjon a papné seggire! Saját bevallásuk szerint azonban a használt eljárásoknak csak a legritkábban volt meg az eredménye" (1985: 68-9). A betegség gyógyításának legáltalánosabb módja az, hogy "Az illető nyelvével megnyalta a meszes falat." Emellett voltak szokásban ráolvasások is, például "Elköpdösi háromfelé, miközben mondja: tegnap faltam, ma kaptam, phi, phi, phi" (985: 155). Horváth István M agyar ózdról (Alsó-Fehér m.) a kalotaszegiekhez hasonló gyógymódokat közölt (1980: 100). "A nyelv szélén képződött fájdalmas dudorokat a homokkal kevert mésszel meszelt érdes fal megnyalásával éa ráolvasással gyógyították. A ráolvasás (ma már nem használják) a következőképpen történt. A beteg, ahol többen voltak, elkezdte mondani: Akalam, bakaiam, falat lett a nyelvemre, aki nem köpi, ragggyan a nyelvire - és háromszor kiköpött közben. Ha egyedül, magában volt, többször is megnyalta az érdes falat, miközben a következő ráolvasást suttogta: Falat lett a nyelvemre, ragaggyan a papné seggire. Az érdes fal megnyalása után, melyről felszakadt a falat, magam is tapasztaltam, hogy rövid idő után meggyógyult a nyelvem." Gazda Klára Esztelnekről (Háromszék m.) az említett dalnokihoz hasonló ráolvasó mondókát közölt (1980: 188): "Akinek falatka lesz a nyelvére, így továbbítja másra: Hake le, makele, Falatka lett a nyelvemre, Szökjön a papné seggére!" Ennek érdekessége, hogy itt a ha kele, ma kele már egybemondva varázsigeszerü, de még átlátható, s mintegy átmenetet képez a magyarózdi elhomályosult akalam, bakaiam felé.