Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Kicsi Sándor András: Adalékok a népi dermatológia terminológiájához
Mokány Sándor páratlan változatosságot regisztráló gyűjtése (1980: 12-13, 16) szerint az alábbi kárpátaljai magyar helységekben a "nyelven keletkezett kis fájdalmas pattanás; herpes lingualis" megnevezései a következők (adathalmazát magam rendeztem): 1 cinke, 2 effing, 3 efing, 4 epfing, 5 falatka, 6 fikhóujuk, 7 finkőü, 8 finkőüke, 9 fiinkőü, 10 hóujag, 11 hóujig, 12 kőüfing, 13 pénkőü, 14 pinke, 15 pinkőü, 16 pintyőüke, 17 pinykőü, 18 pinytyőü, 19 pinytyőüke, 20 pinytyüke; Almás (Fertősalmás) 2, Badaló 19, Barkaszó 4, 10, Bátyú 7, Bereg (Nagybereg) 18, 19, Beregrákos 15, 17, Csongor 7, 9, 11, Dercén 7, 12, Fornos 9, Gát 20, Halábor 1, 7, 14, Izsnyéte 7, 19, Jánosi (Makkosjánosi) 7, 8, 15, Kisgejőc 3, 6, 7, Nagydobrony 19, Rafajnaújfalu 7, 9, Rát 3 (ez Kótyuk 2000 nyomán), Salánk 18, Szernye 7, Técsö 5, Vári 7, 13, 16, Zápszony 17. (Többségük az egykori Bereg megyében található; kivételek: Fertősalmás Ugocsa m., Kisgejőc és Rát Ung m., Salánk Ugocsa m., Técsö Máramaros m.) Mokány gyűjtésének külön érdekessége, hogy két madárnév is előfordul: a cinke (1) és a pintyő vagy pintyőke nyelvjárási változatai (16-20). Mokány ezeket népetimológia révén keletkezetteknek tartja (madárnévből, több más állatnévvel ellentétben, a magyarban nem is igen lesz betegségnév), amelyek ilyesféle sorrendben alakulhattak ki: 14 : 1, illetve 15 : 17 : 18 : 19 (1980: 13). A némelyik változatban előforduló -kő utótagot Mokány a következőképpen magyarázza: a ráolvasás íí *fin(k) kőtt 'fing kelt, keletkezett' gyorsan pergetett kezdő szavaiból rántódott össze *finkőt alakká, majd az összetétel elhomályosulásával a t mássalhangzó tárgyragnak fogták fel, s a nyelvérzék elvonta a finkő alakot. Ebből fejlődött a labiális illeszkedés hatására fiinkőü. A pinkőü viszont vagy a finkőü-bő\ alakult finomkodó (eufémizmus) szándékkal (vö. Técsö: pingottál? 'fingottál'), vagy pedig megőrzött régiség" (1980: 13; legutolsó javaslata kevéssé valószínű). Mokány három párbeszédes ráolvasást is közöl saját gyűjtéséből (1980: 13; érdekes, hogy az elnevezések inkább különböznek, mint a szövegek). Beregrákosról: - Pinkőü kőütt a nyelvemen. - Ha ('mikor') kőütt? - Ma kőütt. Hóunapra ojan legyen, mint a Dávid néne ületi. - Phü, phü (köpnek), inkább vesszen el. Váriból: - Pintyőüke nőütt a nyelvemre. - Ha kőütt? - Ma kőütt. - Hóunapra ojan legyen, mint a tehén feneke (vagy segge). Szernyéröl: - Finkőü nőütt a nyelveden? Ha kőütt? - Ma kőütt? - Hóunapra ojan legyen, mint a Drótos (személynév) löki. Méig annál is nagyobb. Phü, phü, inkább vesszen (vagy mujjon) el. E párbeszédes ráolvasástípus különböző változatai meglehetősen elterjedtek magyar nyelvterületen, elsősorban a Szlavóniától a Tiszántúlon át Beregig húzódó sávban (Pócs 1985: 208-214). A nem párbeszédes változatok még elterjedtebbek, például a rábaközi
