Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
ADATTÁR - DOCUMENTS - Ács Tibor: Bolyai János egészsége katonai okmányaiban
annak elismertetését a tudományos világgal. Ennek a levélnek a hatására a sikertelenségbe bele nem nyugodó Jánosban hetek alatt meg érlelődik az elhatározás, hogy tudományos munkájának folytatására szolgálatmentességélt és alkotói szabadságért folyamodik János főherceg, műszaki főigazgatóhoz. A gondolatot tett követte és 1832. május 3-ra már Lembergben el is készített egy fogalmazványtervezetet, melyben kitérve egészségi állapotára is kifejti, hogy összeállított egy müvet a szolgálatmentes óráiban sikeres matematikai vizsgálatai alapján. „Forró vágya, hogy ezeket teljesen kidolgozza, és abban a mindig melegen táplált szándékában, hogy a jó dolgokat közhasznúvá tegye, kinyomtassa és igy az elpusztulástól megóvja. Ilyen nehéz dolgokat azonban, különösen olyan gyengélkedő egészségi állapot mellett, milyen az alulírotté már régen, {minthogy alulírottnak tartós, Lembergben kiállott idegbajától elgyengülve, egészségi állapotát illetőleg a legrosszabbtól kell tartania}, csak osztatlan szellemi tevékenységgel lehet véghez vinni. Abban a legteljesebb meggyőződésben, hogy a jó ügy mindig cs. Fenséged legmagasabb jigyelmbe vételének örvendhet, legmélyebb hódolattal bátorkodik tehát [az alulírott] Fenségednek azt a legalázatosabb kérését előadni: hogy méltóztassék őt a fent felhozottak céljából három évre a tulajdonképpeni mindennapi szolgálatból legkegyelmesebben eltávolítani és Nagyszebenbe a honi levegőre vezényelni és neki egyúttal három havi szabadságot engedélyezni, melyet Marosvásárhelyt, atyjánál eltölthessen, hogy ott arra a személyes üdülésre, arra a szellemi nyugalomra és pihenésre találjon, mely a fent kimondott cél elérésére {és arra hogy az emberiségnek a lehető legnagyobb szolgálatot tegye} egyedül képesíti őt {a miben oly mértékben látja legnagyobb boldogságát, hogy saját értékét csak avval a képességével méri és magát csak annyira becsülé, amennyi erőt érez magában saját tökéletesbitésére és igy az egész [emberi] nem kiképzéséhez való hozzájárulásra." 20 A folyamodvány tisztázata azonban már nem készült el és nem lett elküldve, mivel Bolyai János mérnökkari másodszázadost János főherceg műszaki főigazgató 1832. április 26i 267. számú rendeletével Lembergből áthelyezte Olmützbe, az ottani helyi erődítési igazgatóság állományába. Ez a nem várt új helyörségbe való helyezés valószínű nem használt a már 30. életévében járó labilis egészségű mérnöktisztnek, aki 1832. május 11-én Lembergből elindult Olmützbe. Bolyai János 1832. április 27-től 1833. június 15-ig a morvaországi főhadparancsnokság, olmützi helyi erődítési igazgatóság beosztott mérnökkari másodszázadosa volt. Ám ez az esztendő sem egészségi állapota, sem tudományos munkája, sem katonaépítész mérnöki tiszti pályája szempontjából nem alakult kedvezően. A katonai okmányokból kiderül, hogy noha Bolyai János 1832. május 12-én elindult Lembergből, de Olmützben, új szolgálati helyén, balesete miatt csak 1832.július 10-en jelentkezik. Parancsnokai mintegy 2 hónapig nem tudják, hogy mi van vele, és az önkényes távolmaradásának okáról brünni kerületi erődítési igazgatóság 1832.julius 14-én János főherceg műszaki főigazgatónak a következőketjelentette: „A galíciai erődítési igazgatóságnak az olmützi helyi igazgatósághoz intézett tájékoztatása szerint őfolyó év május 12-én már el is indult új rendeltetési helyére, s az út nagyobb részét szerencsétlenség nélkül maga mögött hagyta, azonban folyó év május 1720 MTAK Kt. BGy. K 23/61.; Stacke! Pál: A két Bolyai élete és müvei. I.k. Budapest, 1914. 230o.; Sarlóska Emő: Bolyai János - a katona. MTA III. Osztályának Közleményei. 1965. XV.k.4.sz.376-377.
