Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban

ra utalnak és jelölik sok esetben a szinoptikus munkát."

18 Tartalmi szinopszisok találhatók pl. Theodor Zwinger Theatrum humanae vitae (1571) című, enciklopédikus művének minden egyes kötete előtt. A nagy gyakorlatú, kitűnő pedagógiai érzékű, a medicinán kívül Baselben logikát és görögöt is tanító orvosprofeszor, aki Párizsban Ramus tanítványa volt, egész sor szinoptkus tankönyvet írt. Egyetemi tankönyvként használt Galénoszko m mentárjában (In artem medicinalem Galeni, tabulae et commentarii, 1561) írja Zwinger: „Synopsis vero compendiosior et forlassis etiam utiliof (40.

p.). Jean Goupy/, párizsi orvostanárral együtt kiadott Hippokratész-munkája (Hippocratis vigintiduo commentarii tabulis illustrativ 1579.) az előszó kivételével teljes egészében szinoptikus könyv.'

9 Ugyancsak Ramus barátjának, Felix P\(áttérnek jól ismert munkája a De partium corporis humani structura et usu libri III. Tabulis methodice explicati, iconibus accurate illustrati (Basileae, 1583). Ritka, de jellemző a kép és a dichotomikus tábla már a címben való elkülönítése. Jacobus Sylvius munkássága e tekintetben is fontos, miután Galénosz-kommenárjában

40 maga említi a tabelláris metódust, amivel, mint írja, a Galénosznál és Hippokratésznél elszórtan olvasható részeket akarja az olvasó számára összefoglalni. Leírásából úgy tűnik, elsőként alkalmazta ezt a módszert, ami ezek szerint a párizsi egyetemen alakult ki. Ezek a kéttagú, ú.n. dichotomikus szinoptikus tabellák rövidesen nem csak a földrajzi, de a szakmai határokat is túllépték. A legtöbb európai egyetemen különféle diszciplínákban kerülnek felhasználásra már a 16. sz. közepétől. A reneszánsz-humanizmus azon pedagógiai késztetésű orvosai közül, akik szinoptikus táblákkal könnyítették hallgatóik tanulását, még a Ramus-előtti orvosi szinoptikus munka szerzőjének, Leonhard Fuchs-nak nevét kell említenem. Fuchs nemcsak tudós orvos és híres botankus, de kiváló pedagógus is, több tankönyv szerzője, ő az írója a legkorábbi orvosi szinoptikus tankönyvnek.

41 A 16-17. sz. orvosi tankönyveinek szinoptikus tábláihoz valószínűleg Petrus Ramus logikai tankönyvei szolgáltak mintául.

42 A Dialecticae insitutiones megjelenése óta (1543) 18 Höltgen, K. I.: Synoptische Tabellen in der medizinischen Literatur und die Logik Agricolas und Ramus. Sudhoffs Arch. 49 (1961) 386. A filológus Höltgen számos fogalmat tisztáz és különösen a logika tankönyveihez szolgáltat új adalékokat. 39 Kiadta Arisztotelész Nikomakhoszi etikáját is. Aristotelis Stagiritae.de morihus ad Nicomachum libri decern (Basel, 1566). Ez a folio kötet szinopikus táblákkal jelent meg. Ugyanennek a quarto kiadása már nem tartalmaz táblákat. Az első kiadásban azonban megjegyzi, hogy ezek a logika metodikájához tartoznak: „Tabularum usum in omnes logicae facultatis partes sese diffundere" (2Lp.) 411 Sylvius, J.: Methodus sex librorum Galeni in différends et causis morborum et symptomatum in tabellas sex coniecta. Parisiis, 1539. 41 Fuchs, L.: Compendiaria in artem introductio. (Strassburg, 1535.) Többször átdolgozott és bővített propedeutika. Universae medicináé compendium. (Basel, 1532.) címmel ugyancsak táblákban mutatja be a medicina alapjait. Felix Platter írja, hogy mint studiosus medicináé használta a Compendium Fuchsii in tabulas-t. Vö.: Boos, H.: Thomas und Felix Platter. Zur Sittengeschichte des 16. Jahrhunderts. Leipzig, 1878. 171. 42 Petrus Ramus (Pierre de la Ramée 1515-1572): Animadversiones Aristotelicae (1534), Dialecticae partitiones, illetve Institutions dialecticae (1555), Scholae Physicae (1557), Schöbe dialecticae (1560), Piatonis epistolae Latinae (1549), v.o.: Hooykaas, R.: Humanisme, science et reforme, Pierre de la Ramée.Pans 1951, továbbá: Sharratt, P.: The present of studies on Ramus. Studi Frances], 1972. 16. Ramus egyike volt kora leghíresebb s egyben legvitatottabb tudósnak. 1536 óta adta elő az artes liberales csaknem minden tárgyát. 1551-től a filozófia és retorika Regius professzora a Collége de Presles-ben. Előharcosa annak az új antiarisztotelészi logikának.