Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Sági Erzsébet: Veza Gábornak, Magyarország elsőprotomedikusának élete és munkássága
A pisai egyetem végzett diákjainak névsorában neve 1751. március 26-i bejegyzéssel szerepel. A bölcsészet és elméleti orvostudomány professzora Giuseppe Taddei volt a tanítómestere. A pisai kórház nem volt alkalmas a gyakorlati ismeretek elsajátítására, ezért a diákok csak akkor nyerhettek orvosdoktori, önálló orvosi gyakorlat végzésére feljogosító diplomát, ha a firenzei Santa Maria Nuova kórházban egészítették ki az ismereteiket a gyakorlati orvoslásból és sebészetből (14,48). 1753. október 1-én egy pesti gyógyszerészt vizsgáztat három orvosdoktor: Persa István, (a budai városi fizikus), Vecza (utónév nélkül) és Czgéh Antal (42). 1757. május 5-én orvosdoktori diplomát szerez a bécsi egyetemen. A könyv fejléce szerint: "Calculus in examine: satisfecit, calculus in defensione Aphforismae Hypoc(ratis): satisfecit." Lakása és megélhetése: Budán van. A Störck-féle reformot követően az előbbi vizsgákat a számunkra jobban értelmezhető "Calculus in examine theoretico" és "Calculus in examinepractico" kifejezéssel jelenítették meg a vizsgakönyv fejlécén. 1754. évtől császári-királyi rendeletre minden orvosi diplomát be kellett mutatni ahhoz, hogy a Habsburg birodalom területén valaki gyakorlatot folytathasson. Feltehetően nem töltött hosszabb időt a bécsi egyetemen. A vizsgakönyben nem számhoz köthető osztályzatot látunk, hanem azt a bejegyzést, hogy "satisfecit" megfelelt, eleget tett (3,15). Egyetlen müve jelent meg nyomtatásban: Theses medicae de lacte, ejusque usu, quas...publicae disquisitioni committit... (Viennae Austriae, Kaiiwoda, 1757, 15 p.) A bécsi egyetemi levéltár ezt nem tartja számon mint inaugurális disszertációt, bár feltehetően ő ezt annak készítette. A könyvtári katalógus szerint ez disszertáció (13). Katonaorvos. 1786. december 15-én kelt pályázatában írja, hogy 37. éve katonai kórházakban különféle betegségeket, valamint magánbetegeket gyógyított. (Ez utalhat az 1757. előtti tevékenységére.) Harmincadik éve szolgálja a legfelsőbb osztrák házat. A hét éves háborúban 1757. május 20-tól 1762. március 7-ig szolgált mint tábori törzsorvos. A csapatorvosi szolgálat után 1762-től a császárnéi és királynői kegy következtében huszonnegyedik éve törzs- és helyőrségi orvos az itteni királyi várban és Buda fővárosban, elöljárói és parancsnokai megelégedésére (27, 40). Az orvosok a seregben ekkor még szerződéses alkalmazottak voltak, katonai rang nélkül. Meghatározták azt, hogy milyen tiszti rendfokozattal egyenlőek bizonyos jogaik és a járandóságuk. Például 1777-ben Veza Gábor várbeli szolgálati lakása méretét és minőségét tekintve századosi rangnak megfelelő volt: 3 szoba, 1 kamra, 1 konyha, 1 istálló. A lakás egy évi bére 60 forint volt, mely összeget a kincstár térített meg. Vezát Budán a törzsnél ilyen vonatkozásban csak négyen előzték meg, besorolása azonos volt a századosi rangú katonai főmérnökével, és a katonai ügyészével. Egy 1785-i összeírás szerint a fizetése évi 600 forint, szállást természetben kap (9,10). A helyőrségi törzsorvosi kötelmek szerint Budán több ezer katona egészségének megőrzése, betegségének gyógyítása volt rábízva, a tábori sebészek munkájának irányítása, az elhelyezés, étel, ital ellenőrzése, a higiénés előírások betartatása és még sok egyéb. Az egészségesek és a betegek, valamint a betegek gyógyulásának arányát rendszeresen jelenteni kellett. Megyei fizikus. Önéletrajza szerint az 1770. június 7-én tartott vármegyei gyűlés óta a népes családja boldogulásáért, csekély egyéb jövedelme miatt Pest Pilis Solt megyében fizikusi állást vállalt.
