Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Péter Mihály: A fogorvosképzés kezdetei Erdélyben
Budapesten és Kolozsváron végezte, oklevelet 1886-ban utóbbi helyen kapott. Közben gyorsírás oktatásból tartotta fenn magát. Fogorvosi ismereteit még mint egyetemi hallgató Iszlai és Arkövy mellett szerzi. 1886-ban fogorvosi magángyakorlatot kezd Kolozsváron. Közben a bőrgyógyászati, majd a belorvostani klinikán gyakornok, ezután két évig tanársegéd az élet- és szövettani tanszéken. 1890 után már kizárólag fogorvosi szövettannal foglalkozik Apáthy István (1863-1922) intézetében. 1896-ban „A fogak szövet- és kórtana", majd 1906-ban „A fogak kór- és gyógytana" tárgykörből szerez magántanári képesítést (25, 32). 1912. jan. 27-én aortaaneurysma ruptura következtében hunyt el Kolozsváron. Ő volt a hazai fogászati szövettan úttörője (5, 7, 30, 33). Dolgozatainak jegyzékét 1904-el bezárólag Salamon állította össze ( 12). Höncz Kálmán 1865. jún.8-án a Szepes megyei Mateoc-on született. 1889. nov.2-án Kolozsváron nyert orvosdoktori oklevelet. Ez évtől mütőnövendék, majd 1895-ig tanársegéd Brandt József (\838-\9\2) sebészeti klinikáján. Közben 1892-ben állami ösztöndíjjal tanulmányutat tesz Budapest, Bécs, Prága, Boroszló, Halle, Lipcse és Berlin egyetemein, ahol főleg fogászatot tanul (1, 7, 18). 1896-ban a Kolozsvári Mentő-Egyesület főorvosává nevezik ki. Még az évben „A száj- és fogbetegségek" tárgyköréből magántanári fokozatot szerez (23, 25). Előadásait „Száj- és fogbántalmak, foghúzási és tömési gyakorlatokkal" címen hirdeti meg (16). 1917-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kap. A hatalomváltásig, 1919. máj. 16-ig vezeti a kolozsvári Fogászati Klinikát. Mivel a hűségesküt nem tette le, állása megszűnt és ettől kezdve csak magánpraxist folytatott Kolozsvárt. A második bécsi döntés után, 1940. szept. 9-én megbízást kap a klinika ideiglenes vezetésére, dec. 31-ig terjedő hatállyal. Ekkor végleg nyugdíjba vonult. Fő érdeklődési területét a szájsebészet képezte (23). Tagja volt a Revista Stomatologicá - Stomatologiai Szemle szerkesztőbizottságának és a kolozsvári Magyar Zenekonzervatórium választmányának. Utóbbinak örökös alelnöki tisztségét is betöltötte (18). 1948-ban hunyt el Budapesten (mind a hely, mind a dátum pontosítást igényel). Rudas és Höncz tevékenységüket szintén 2-2 órával, az 1896/97-es tanév első félévében kezdték meg. Az 1897/98-as tanévet kivéve (26), mikor Höncz a második félévben is tartott gyakorlati órákat, csak minden első (téli) félévben hirdettek kurzust, a Fogászati Klinika létrejöttéig (16). Rudas oktatása az elején csaknem teljesen elméleti jellegű volt. Ezt hallgatóinak száma is tükrözi, ami 1 és 9 között ingadozott (10,12, 27). Taneszköze egy kölcsönkért mikroszkóp és számos saját készítésű szövet- és fejlődéstani metszet volt (10). Közben bizonyára meggyőződött arról , hogy a fogászat elsősorban gyakorlati jellegű szakma s kéri magántanári jogosítványa kiterjesztését a foggyógytanra is. Az orvosi kar 1905.nov.24-én a 111. rendes ülésén elfogadja kérését (No. 221/1905/06), majd 1906. jan. 8-án a minisztérium is jóváhagyja (No. 106.658/1906) azt (32). Ettől kezdve óráit „Gyakorlati fogászat" címen hirdeti meg és tartja azokat, immár 10-18 hallgató számára, 56 éves korában bekövetkezett haláláig (10,12,16, 33). Höncz előadásai az elejétől kezdve gyakorlatibb jellegűek voltak, mint az címükből is kiderül (16,26). Ennek megfelelően hallgatóinak száma is magasabb volt, 5 és 45 között mozgott (10,12, 27). Az előadások és gyakorlatok számára a beteganyagot magánrendelőik szolgáltatták. így például az 1900/0l-es tanévben Höncz 12 hallgatója egy félév alatt 104 (29), míg az 1902/03-as tanév első félévében 5 hallgatója 131 ingyenes beteget látott el
