Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Péter Mihály: A fogorvosképzés kezdetei Erdélyben
(dr. med.), 35 éves, nagykárolyi, 1856. júl. 31-én; Kram mer Alexander, 33 éves, aranyosbányai, 1860. márc. 9-én, neve után még a következő szöveg szerepel: patrónus chir., obstetricae, diplomate in Lyceum Claudiopolitanum 1853/54, tehát ő a kolozsvári Orvos-Sebészi Intézet abszolvense volt; Schwabe Albertus, chirurgus civilis,19 éves, nagyszebeni, 1862. jún. 13-án; Lázár Emanuel, 29 éves, bukaresti, 1867. márc. 29-én; bikafalvi Mát hé Dénes, orvostudor, 31 éves, vajdaszentiványi, 1875. nov. 8-án (14). Arra vonatkozóan, hogy a kolozsvári Orvos-Sebészi Tanintézetben fogászmesteri diplomát állítottak volna ki, nem találtunk adatot (21). Ezzel szemben, mint azt már jeleztük például Krammer A. esetében a kolozsvári sebészmesteri oklevél tulajdonosainak lehetőségük volt fogászmesteri vizsgát tenni (7,14). A „mesterképzés" a szakorvosi képesítésnek korai formája volt. A fogászmesteri intézmény a sebészképzésen alapult (7). Ennek megszűnése után (1872-1874), már csak orvosés sebészdoktorok, valamint olyan sebészmesterek vagy polgári sebészek tehettek fogászmesteri vizsgát, akik 1874 előtt kapták meg oklevelüket. Ez átmeneti állapot volt, mert a „mesteri " fokozat a medicina minden ágában megszűnt ezekben az években. A fogorvostudományt mint önálló egyetemi diszciplínát elősszőr 1803-ban C.J. Ringelmann (1776-1854) Würzburgban adta elő. A bécsi egyetem fogászati iskolájának első professzora a pesti születésű G. Carabelli (1787-1842) volt, aki 1821-ben kapott engedélyt arra, hogy a fogászat tárgyköréből rendkívüli előadásokat tartson (7,12,13). A pesti egyetemen, számos nyugati egyetemet megelőzve, a román származású Nedelko Dömének (1812-1882) engedélyezik, hogy rendkívüli tanári minőségben a fogászatból ingyenes előadásokat tartson. Ezeket 1844. ápr. 15-én kezdte meg (4, 6, 7, 10,12,13). Erdélyben a fogorvostudomány egyetemi oktatása 1890-ben indult meg a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orvosi karán, 18 évvel annak megalakulása után. A fogászat ettől kezdődően szerepel a tanrendben (15,16,17). A diszciplína első előadója pávai Vájna Vilmos volt, aki 1854.dec.31-én Désen született. 1878-ban a kolozsvári egyetemen nyert orvosdoktori diplomát, majd a bőr- és bujakórtani klinikán tanársegéd. 1880-ban Bécsben tanul fogászatot. Az 1880/8l-es tanévben a budapesti egyetemen rendkívüli hallgatóként Nedelkot is hallgatja. A fogak kór- és gyógy tanából valamint a fogászati műtéttanból 1889-ben Kolozsváron magántanári képesítést nyer. Működését az 1890/9l-es tanév első félévében heti 2 órával kezdi meg. A hallgatók érdektelensége miatt 1895. júl. 19-től lemond docentúrájáról (24), közben Pestre költözik (1894), ahol minden szempontból eredményes magángyakorlatot folytat haláláig (Budapest, 1932. ápr. 24). Levéltári adatok szerint az 1890/9l-es tanév első félévében 6, az 1892/93-as, illetve az 1893/94-es tanévek első félévében 4-4 hallgatója van (23). Vájna jól felkészült gyakorlati ember volt. Fő érdeklődési területe a togaszati akológia (műszertan). Számos műszert szerkesztett, több közhasználatú találmánya ismert. 1902-ig megjelent dolgozatainak jegyzékét Salamon közli (12). Vagyonának jelentős részét tudományos intézményekre hagyta (3, 7,13,19). Vájna lemondása után másfél, vagy 2 évig (ez az adat pontosításra szorul) szünetel Kolozsvárt a fogászati oktatás. 1896-ban azonban, egyszerre két fogorvos, Rudas Gerő és Höncz Kálmán szerzi meg fogászatból a magántanári képesítést. Rudas Gerő, 1856. szept. 9-én született a Komárom megyei Nagytanyon. Neve 1883-ig Szinnyei szerint Reichenthal volt (XI. kötefBudapest, 1906,1351.). Orvosi tanulmányait
