Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

KÖZLEMÉNYEK - COMMUNICATIONS - Péter Mihály: A fogorvosképzés kezdetei Erdélyben

A FOGORVOSKÉPZÉS KEZDETEI ERDÉLYBEN* PÉTER MIHÁLY A XIX. század második felében a tudomány és a technika robbanásszerű fejlődése megteremtette a feltételeit az intenzív iparosításnak. Ennek egyenes következménye volt az urbanizáció és a fokozódó polgárosodás. E változások természetesen az orvostudomány területén is jelentős haladást eredményeztek, így például említést érdemel a kórokozó mikroorganizmusok felfedezése, az antiszepszis és az aszepszis bevezetése, a fájdalomcsillapítás tökéletesítése, az új anyagok, új műszerek alkalmazása. Mivel az orvostudomány ágai közül a fogászat talán leginkább anyag és technológia függő, érthető, hogy főleg e területen ment végbe a legszámottevőbb változás, fejlődés. A gazdasági, társadalmi és kulturális átalakulásokkal párhuzamosan az életmódban, a táplálkozásban is új szokások jelentkeztek. Gondolunk itt többek között az egyre fokozódó cukorfogyasztásra, ami közismerten döntő szerepetjátszik a caries patogenezisében. A vagyonosodó polgárságnál jelentkezik az igény és meg van a lehetősége is, hogy fogainak gondozására gondoljon, arra áldozzon. így egyre több fogorvosra van szükség. Ez idötájt azonban a fogorvoslás nem tartozott a medicina hatáskörébe s így azzal eleinte minden előképzettség nélküli borbélyok, fogművesek, plombörök, majd később sebész-fogász mesterek s csak elvétve orvosi diplomával rendelkező fogászmesterek, fogorvosok foglalkoztak. Ehhez jelentősen hozzájárult az a tény, hogy a fogászat jogi és közigazgatási helyzete sem volt egyértelmű. Ennek egyik oka az, hogy nem volt az egészségügynek minisztériuma s e miatt különböző központi sőt helyi hatóságok igyekeztek a „foggyógyászati gyakorlatot" szabályozni. Ez természetesen téves értelmezésekre, vitatható megoldásokra adott alkalmat és évtizedekig tartó zavaros állapotot tartott fenn mind a fogorvosképzés, mind a fogbetegek ellátása területén (7, 12, 13). Mivel az orvostudomány - évszázados diszkrimináció után - csak hosszas vonakodást követően volt hajlandó a sebészetet és vele együtt a fogászatot visszafogadni, az egyetemi szintű fogorvostudomány oktatása csak későre, nehézkesen, fokozatosan indult meg s világszerte különböző formát öltött. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén a fogorvosi oktatást megelőzte a fogászmesteri, a „magister artis dentariae" képzés. így Bécsben, Prágában és Grazban az orvosok és a sebészek a XVIII.sz.utolsó évtizedeivel kezdődően fogászmesteri vizsgát is tehettek (7). Pesten először az 1799/1800-as tanévben adtak ki fogászmesteri diplomát. Az 1885/86-os tanévvel bezárólag 54-en kaptak ilyen oklevelet, köztük 5 erdélyi és 1 bukaresti személy szerepel: Klein Ferenc (polgári sebész), 26 éves, aradi, 1846. ápr. 30-án; Barna Ignác * Jelen dolgozat egy tanulmánysorozat 3. fejezetét képezi, melynek két első része az EME Orvostudományi Értesítő 73. kötetében jelent meg.