Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)

TANULMÁNYOK - ARTICLES - Kóczián Mária - Kölnéi Lívia: A homeopátiás gyógyítás története Magyarországon

homeopátia és allopátia egymásra utaltsága mellett érvel. Ismerteti a homeopátia klinikai gyakorlatát és jövőbeli lehetőségeit. A Földmüvelésügyi Minisztérium 1948-ban adta ki Augustin-Jávorka-Giovannini-Rom: Magyar gyógynövények c. monumentális munkáját. Ennek XIII. fejezetében Botfalvy József homeopata orvos írt rövid ismertetést Hazai gyógynövényeink alkalmazása a homöopatha gyóg'módban címmel (i.m. 442-446. o.). Az ún. fordulat éve (1948) azonban a homeopátia megítélésében is változásokat hozott. 1949. május 23-án hangzott el a hévízi orvoshéten Simonovits István előadása Idealista elméletek a biológiában és orvostadományban címmel (megjelent. Népegészségügy. 1949, 30, 14-15, 591-603. o.). Simonovits a Népjóléti Minisztérium (később Egészségügyi Minisztérium) Egészségügyi Főcsoportjának helyettes vezetője, az orvosszakszervezet titkára volt, maga is orvos. Egyike azoknak, akik az egészségügyben elvégezték a szocialista átalakításokat, vagyis véghezvitték az államosítást, megalkották az erősen központosított, bürokratizált magyar egészségügyi rendszert. Simonovits 1954-1957-ig miniszterhelyettes, majd 1957-1963-ig a miniszter első helyettese volt. 1949-es előadásának alaptétele a következő: „Az ország gazdasági és politikai átalakulása megadta a lehetőségét annak, hog' egészségügyünk területén is hozzákezdjünk a kapitalista mull maradványainak felszámolásához...'''' (i.m. 591.), majd a végkövetkeztetése: „A kérdés, amiről itt szó van: 'idealizmus vagy materializmus', tudomány vagy áltudomány, ha/adás vag' reakció." (i.m.592.). Simonovitsnak a beteg ember iránti elvi jóindulata vitathatatlan: „A polgári orvostudomány a fejlődés összes eredményeit biológiai eredményekként igyekszik beállítani. /.../ Ez az elmélet termeli ki végső fokon a gyógyító orvosnak azt a típusát, aki csak a beteg szervet, esetleg a beteg embert látja, de nem látja meg az ágyat, /.../ a szobát, a munkahelyet, az életviszonyokat, amelyek közt a beteg él... " (i.m.595.). Fél évszázad távlatából már tudjuk, hogy az utóbbi elvárás utópiának bizonyult. Ma az emberek többsége éppen azért fordul a párhuzamos orvostudományhoz, hogy legalább egész emberként tekintsenek rá bajában, betegségében. Simonovits István fenti érvelésének értelmében elítélendő idealista tanoknak tekinti többek között a neodarwinizmust, az átöröklés tanát, a higiénizmust, a pszichoszomatikát, a mentálhigiéné és az intuíció elméletét, valamint természetesen a homeopátiát is. Simonovits a homeopátia gyors fejlődését a harmincas évek Németországában a fasizmus hatalomra jutásával hozza kapcsolatba. Ennek megértéséhez egy rövid kitérőt kell tennünk. Németország a homeopátia szülőhazája. Hahnemann hagyománya mindig ott volt a legerőteljesebb, hatása a 20. századra sem halványult el. így érthető, hogy Hitler és közvetlen környezete is - különösen helyettese, Rudolf Hess - szimpatizált a természetgyógyászattal és a homeopátiával. Nem véletlen, hogy a homeopátia és általában a természetes gyógymódok a szokásosnál nagyobb teret kaptak a német orvostudományban, egészségügyben. A Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga 12. kongresszusa Berlinben volt 1937-ben. Mindemellett az ún. „új német gyógyászat" programja keretében - amely a természetgyógyászatot és általában a nem akadémikus orvoslást pártolta - a harmincas években Németországban néhány szakterület (pl. sebészet) kivételével diplomával nem rendelkező orvosok gyógyító tevékenységét is engedélyezték. Ez természetesen visszatetszést keltett a magyar orvosokban is (Ld. Kuruzslók Eldoradója a mai Németországban. In.: Magyar Orvos. 1934. 1.