Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 178-181. (Budapest, 2002)
TANULMÁNYOK - ARTICLES - Schultheisz Emil: A tanköltemény az orvosi oktatásban
Hogy milyen sokra becsülték a humanisták, jelzi az a körülmény, hogy első nyomtatott példánya 1474-ben hagyta el a római nyomdát. Ezt számos kommentált kiadás követte, az utolsó páduai (1750), illetve velencei (1763) editióig. Egy 17. sázadi és két említett 18. századi kiadást kivéve, valamennyi a humanizmus korában jelent meg. Serenus költeményével a 16. százában több Celsus-kwá&s appendixeként találkozunk. Felmerül a kérdés, vajon miért éppen Celsussal együtt adták ki? 10 Valószínűleg azért, mert a Serenus-költemény is enciklopédikus jellegű, jóllehet sem tartalma, sem színvonala nem közelíti meg Celsusét. Segédkönyvnek mégsem lehetett rossz, ha egyes egyetemek tanárai bevezeztő előadásaiknál felhasználták. Még a bécsi egyetem neves professzora, Martin Stainpeis is bevette ajánlott olvasmányai közé." Nem volt ugyan már elterjedt, de még a 18. században is használták. Erre kell következtetni abból, hogy Morgagni szükségesnek tartotta Serenus hibáinak sorravételét, tévedéseinek kiigazítását. Vulptusnak írott, többször kinyomtatott episztolájában tárgyalja a poémát. 12 Nem kétséges, hogy Serenus nagyobb jelentőségű auktor, mint azt az orvostörténeti monográfiák egymondatos említése, a tan^ könyvek hallgatása sejtteti. 1 'Kétségtelen, hogy csak egyetlen egy római auktor befolyása lett a kora újkorban nagyobb, Celsusé. A humanizmust megelőző receptio előfutára, a Crispi Mediolanensis diaconi...medicináé libellus, amely „asservit Quintus vera ratione Serenus..." megjegyzéssel a mi szerzőnkre utal. Benedictus Crispus (megh. 725 körül) 681-töl Milánó érseke, Commentarius médicinale - egy másik kézirat szerint Poematicum médicinale - elnevezéssel írt tankölteményt 740, kevéssé jól csengő hexameterben. 14 . Materia medica-ja latin "' Serenus a Celsus-incunabulumok mellett még nem található meg. Először a J.Caesarius álal 1528-ban kiadott, jegyzetekkel és variánsokkal gazdagított kiadás függelékeként, Melanchthon Encomium Medicinae-jével együtt jelent meg. Ezt követően számos kiadása volt megtalálható valamennyi leydeni Celsus-kötetben. (Vö.; Choulant, L.: Handbuch der Bücherkunde für die ältere Medizin. Leipzig, 1841. 169-171.) A Corviniana katalógusában található költeményének címe. (Csapody Cs. - Csapodyné Gárdonyi K. (öszeáll.): Bibliotheca Corviniana. Bp., 1976. 59. No.128). A Vat. Palát. Lat. 1587 jelzetű kódexben a költemény nem Celsussal van együtt. Itt Caius Sidonius Apollinaris (432-490) római írónak, későbbi avernai püspöknek, Gallia antikkeresztény műveltsége utolsó képviselőjének egyik remek carmen-jét követi Quintus Serenus Sammonicus Liber Medicinalis-a (Praecepta de medicina parvo pretio parabili címmel). Ezután a scriptor, Petrus Cenninius, Benedictus Crispus az előbbiből készült kivonatos Liber medicinalis-át másolta 1468-ban a 101 folionyi pergamen kódexbe, humanista kurzív könyvírással. A poéma kéziratait a 18. sz. jeles filológus orvosa, patológusprofesszora és történésze, Ackermann sorolja föl, aki egy ízben a költeményt ki is adta. Vö.: Quinti Sereni Sammonici de medicina praecepta saluberrima. Textum recensuit.. .Johannes Christianus Ackermann. Lipsiae, 1786.. Sidonius Apollinarise vonatkozóan Id.: Lexicon für Theologie und Kirche. Freiburg i.B., 1937. IX. 535536. " Liber de modo studendi seu legendi in medicina. Viennae, 1520. 12 Morgagni, G.B.: In Aur. Cornelium Celsum et Quintum Serenm Sammonicum epistolae. Padua, 1722, Den Haag, 1724, Leyden, 1735. Megjelentek az Adversaria anatomica függelékeként is. 13 „Annyi, úgy hiszem, bizonyos, hogy eme orvosi költemény szerzője, Serenus Sammonicus orvos, méghozzá tapasztalt orvos, aki maga is kezelt betegeket és alkalmazott gyógyeljárásokat..." - írja Ackermann, korának jeles professzora 1779-ben. (i.m. 213.). Ezt megerősíti a 17. sz. nagynevű dán orvosprofesszorának, kutatójának, Thomas Bartholinusnak a véleménye, amint az De medicis poetis c. könyvében (Kopenhagen, 1669. 120. ss.) olvasható. 14 Ulrich, J.W.: St. Benedict! Crispi commentarium médicinale ad /idem Codicis Vindobonensis.. .(1835). Először a 15. század második felében említi Peter Cenninius. Kiadatlan maradt 1833-g, amikor is Angelo Mai kadinális
