Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

ADATTÁR — DOCUMENTS - Csapody István: Szemész életrajzom — munkáim jegyzéke

nak fiához, aki egykor gyógyította őket vagy családjuk valamelyik tagját: úgy most én mondom tovább, hogy nyugodtan fordulhatnak szemész fiunkhoz. Kitüntetések. Az első világháború a kardokkal ékesített Signum LaudisX két ízben, Vöröskeresztes kitüntetést és Károly csapatkeresztet adott emlékül. Tudományos kitüntetés volt ünnepi Semmelweis-emlékelőadásom a Közkórházi Orvostársulat rendezésében (1942), műtéti filmet vetítettem, emlékplakettot kaptam. Igen emlékezetes ünnep volt doktori disszertációm (1954), mert megvédtem életem nagy munkájáról, a szemüregi plasztikáról készült művemet. A három opponens Babies akadémikus, Kettesy és Radnót akadémiai doktorok voltak. Igen sokan voltak ott, köztük mindenki, akit szeretek. Ugyanaz a földszinti terem volt az ünnep helye, ahol régebben atyám egy nyelvészeti előadást tartott, melyen Szily Kálmán elnökölt és Gyulai Pál is meghallgatott. Sokkal többet ért nekem így a doktorátus, mintha egyszerűen elismerték volna a tudományos fokozatot, mint a kandidátusit. (Az ötvenes években a kórházigazgató hivatott és arra kért, hogy beadott munkáimhoz még egy kis, piros könyvet tegyek hozzá, már csak az hiányzik a felterjesztéshez. „Nem tehetem, nem lépek be " — volt a válasz és elmaradt a Kossuth díj átvétele.) Szép volt a 30 éves szolgálati jubileumom (1954). Előtte még három tokos hályogkivonást végeztem, úgy kezdtük az ünneplést. Akkor még ilyen kockázatra is szívesen vállalkoztam. Bata honvédelmi miniszter (az osztályba mint sérült került be a Széli Kálmán térről és az óvóhelyen vészelte át a legnehezebb időket: onnan vitte el a Nemzeti Bizottság a Parlamentbe) külföldi távolléte miatt szárnysegédjét küldte el, ő hozta a babérkoszorút, sok szép szónoklat volt. Bakács igazgató, Szántó és Kunizer főorvosok köszöntöttek. 6. kép: Csapody operál, felesége asszisztál, medikus fiúk világít