Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Kapronczay Katalin: A tudományos társaságok szerepe a magyar orvosi szakirodalom fejlődésében. 1867 és 1914 között

majd az 1889-es ismételt felhívás után az 189l-es határidőre egy munka érkezett be 338 lap terjedelemben „in magnis et voluisse sat est" jeligével. A bírálatból: „A pályamunkában a kitűzött tárgyra vonatkozó ma már óriási terjedelmű irodalmi adatok ... ismertetése mellett ... a kórtani részben a szerző saját nagyszámú kísérleteinek, a kórodat részben pedig alapos, önálló kórodai tapasztalatainak eredményei is foglaltatnak. " A bizottság pozitív döntése után, felbontva a szerzők nevét rejtő borítékot, fény derült a tanulmány íróira. Tauszk Ferenc és Vas Bernát személyében.

45 Eredményesebbnek mondható a Balassa-jutalomdíj kétévenkénti odaítélése, hiszen a már nyomtatásban megjelent munkák közül választották ki a legértékesebbet. Önálló kötetként kiadott müvek éppúgy értékelésre kerültek, mint egy-egy időszaki kiadványban napvilágot látott tanulmány. Eredetileg előadásként hangzott el az Akadémia egyik 1887-es ülésén Thanhoffer Lajos: Adatok a központi idegrendszer szerkezetéhez c. tanulmánya (megj.: a Mathematikai és Természettudományi Értesítő 1887. 5. köt. 6. füzetében), amelyben „a szerző négy évre terjedő szorgalmas microscopiai búvárlásának ... eredményeit közli ... nemcsak mindazt állítja elénk biztosan, mit másik külön-külön módszerekkel ... állapítottak meg, hanem nagybecsű eredeti felfedezéseket is szolgáltatnak. Szerző ezen munkája egyenlő rangba helyezhető a világirodalom e nemben legjobb műveivel ... nem csupán hazai irodalmunknak válik díszére, de általában a tudományra nézve is maradó becsű. "

46 Purjesz Zsigmond: A belgyógyászat tankönyve. (Bp., Franklin, 1889.) 1889-ben kapta meg a jutalomdíjat. „Purjesz Zsigmond e szakmunkája rövid 4 év alatt második kiadásban jelent meg, mely e munka hasznos és szükséges voltának fényes tanúbizonysága" — szögezi le a bírálatot. Ugyanekkor dicséretben részesítették Klug Nándor: Az emberélettan tankönyve (Bp., Franklin, 1888.) c. müvét is, mint annak a törekvésnek végre testet öltött darabját, amelynek célja a magyar orvosi irodalom eredeti magyar kézi- és tankönyvekkel való ellátása volt.

47 A bíráló bizottság folyamatosan arra hivatkozott, hogy a heterogén anyagot rendkívül nehéz összevetni: részben a legkülönfélébb szakmákat képviselő írások bajosan vethetők össze, másrészt a több száz oldalas kézikönyv és a tizedét kitevő terjedelmű tanulmány között is bajosan lehet választani, még ha olyannyira kiváló is valamenynyi. Egyre inkább előtérbe kerültek a folyóiratcikkek, amelynek a magyarázata abban is keresendő, hogy arányaiban még mindig jóval kevesebb volt az önálló kötetként megjelenő munkák száma a folyóirat-közleményekkel szemben. Gyakran előfordult az is, hogy bár létezett külön az ún. Orvosi Hetilap-díj, mégis olyan közlemény kapta meg a Balassajutalomdíjai, amely az Orvosi Hetilapban került közlésre.

48 Új publikációs fórumnak számított az 1892-ben indított Magyar Orvosi Archívum c. időszaki kiadvány, amelynek írásai közül a következő években igen sok került a Balassajutalomdíj nyertesei közé. Első ízben Krepuska Géza: A halló ideg gliofibromájának egy esete (megj.: Magyar Orvosi Archívum, 1893, 2. évf. 4. sz.) c. írást emelte ki a bíráló bi' A budapesti kir. Orvosegyesület 1891-iki évkönyve. Összeáll.: Pertik Ottó. Bp., Pesti Lloyd, 1891. 198—201. ' A budapesti kir. Orx'osegyesület 1887-iki évkönyve. Összeáll.: Ángyán Béla. Bp., ny. n. 1888. 112—113. ' A budapesti kir. Orvosegyesület 1889-iki évkönyve. Összeáll.: Ángyán Béla. Bp., Pesti Lloyd, 1889. 177—183. ' 1891-ben Jónás Arnold és Benczúr Dénes thermopalpatióval foglalkozó, több folytatásban megjelenő tanulmánya: — Thermopalpatio. Orvosi Hetilap, 1889, 34, 41—42. — A thermopalpatorius hődifferentiák keletkezési módjának magyarázata. Orvosi Hetilap, 1890, 35, 22—23— 24.