Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

KÖZLEMÉNYEK — COMMUNICATIONS - Sági Erzsébet: A gyógyszerész oktatás első évtizedei a Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán a XVIII. században

A GYÓGYSZERÉSZOKTATÁS ELSŐ ÉVTIZEDEI A MAGYAR KIRÁLYI TUDOMÁNYEGYETEM ORVOSI KARÁN A XVIII. SZÁZADBAN SÁGI ERZSÉBET Végh Antal professzor írja 1967-ben „A rendszeres gyógyszerészi egyetemi tanulmányok (két féléves tanfolyam) adatait még nem tárták fel, illetve nem dolgozták fel teljesen. Jelen tanulmány ezt az űrt kíséreli meg eredeti források felhasználásával betölteni. Az egyetemi oktatás eredményességéhez többek között a tanulmányok megkezdéséhez felkészült diákokra, megfelelő oktatókra, és oktatási anyagra van szükség. Az egyetem orvosi karának nagyszombati alapítása idején az egyes iskolák tananyaga, az oktatás színvonala nem volt egységes. Az 1777. évben kiadott királyi rendelet, a Ratio educationis foglalta a hazai iskolák működését egységes közoktatási rendszerbe. Az egyértelmű volt, hogy az orvosi és a gyógyszerészi pályára lépőknek latinul kellett tudniok, mivel másfél évtizedig ez volt az oktatás nyelve. Európában a középkortól kezdve szokás volt, hogy a főiskolai tanulmányok megalapozására a facultas artiumnak, a tudományágnak megfelelő előképzésben kellett a diáknak részesülnie, ez szükség szerint 1—2 éves volt. A magyarországi orvosegyetem létesítése előtt, abból a célból, hogy a külföldön való tartózkodás költségét csökkenthessék, a XVII. és XVIII. században több orvos foglalkozott a pályára való felkészítéssel. A gyógyszerészek hosszabb, időnként változó időtartamú, patikában végzett elméleti és gyakorlati felkészülés, majd vizsga után iratkozhattak be az egyetemre a kezdetektől egészen 1940-ig, ezzel az egyetemi tanulmányi időt meg lehetett rövidíteni. A hazai orvosképzés első évtizedeiben a kémia és a botanika a tanrend része volt, majd több évtized múltán átszervezték a bölcsészkarhoz, ezt követően más európai egyetemek mintájára, az orvosi, gyógyszerészi tanulmányok megkezdése előtt ezeket a tantárgyakat ott kellett elsajátítani. Az orvoskar professzorai az első évtizedekben valamennyien saját jegyzetből oktatták tantárgyaikat. Megnevezték az akkori Európa ismert, már elhalt és élő nagyságait — legtöbben egyetemi tanárok voltak — akiknek könyve részben az egyetemi könyvtárban, részben saját birtokukban meg található volt. Az 1774. évben, a jezsuita rend feloszlatását követően a nagyszombati egyetem jogállását újra rögzítő királyi dokumentum erre vonatkozóan így fogalmaz." „ ...valamennyi egyetem fényét és külországbeli súlyát leginkább az növeli, ha mindennemű tudományban olyan tanárokkal rendelkezik, akik a maguk tudományMagyar gyógyszerészet 1967. szerk.: Kempler Kurt, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság kiadványa. Medicina, Budapest, 1968. Benne: Végh Antal: A magyar gyógyszerészképzés. 40.