Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Walsa Róbert: „Az egyetemi rövidített tanfolyamok" története. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem keretében Egyesített Orvostudományi Kar — Breslau-Halle, 1944-1945

zókat többnyire csak „feddéssel" igazolták, ami a hallgató szakmai indulását, tehát lényegében egész jövendő sorsát befolyásolta. Ezt a tényt a diploma hátoldalára fel is jegyezték. Nem véletlen, hogy egyes rosszindulatú döntések megelőzése érdekében, de tiltakozásul is, az igazoló bizottság üléseit a jobbérzésü professzorok rendre bojkottálták. A kar tanácsi jegyzőkönyvek panaszkodnak is amiatt, hogy egyes professzorok az igazolóbizottságok ülését „szabotálják" [27]. Nem vitatható, hogy Németországba kerülésünk éppúgy „vis major" volt, ahogyan engedelmeskedniük kellett a SAS behívónak a keleti frontra kényszerített honvédeknek és munkaszolgálatosoknak. Sem nekik, sem nekünk nem volt választásunk a bevonulás vagy az itthonmaradás között. A kedélyek megnyugtatására és a további polémia lezárására miniszterelnöki rendeletre volt szükség, amely végül 1946 tavaszán meg is született és pontot tett a nemtelen viták és csatározások végére. 1946. május 18-i dátummal megjelent a Miniszterelnök 6710/1946. sz. rendelete, amely az ügyet végül azzal zárta le, hogy akik a 9333/944. V K. M. rendelete alapján kilenc félév birtokában szerezték meg az orvosdoktori oklevelet, azok kötelesek a tizedik félévet pótolni és vizsgát tenni. Aláírás: Nagy Ferenc, miniszterelnök. Egyidejűleg tudomásul vették azt az indokolást, hogy a hallgatókat erőszakkal vitték ki, hogy sokat szenvedtek és „ minden egyenlőtlen elbánás a hallgatók elkeseredését váltaná ki". [27] Ez a méltatlan intermezzo is része a magyar orvosi egyetemek XX. századi történetének. Más egyetemek és hallgatóik viselt dolgairól mások és másutt számoltak be 1, 2, 6, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 33.] Végezetül, úgy gondolom, itt volna az ideje, hogy orvostudományi egyetemeinken legalább jegyzőkönyvben emlékezzenek meg és kegyelettel hajtsanak fejet azok előtt a hallgatók előtt, akik a 2. világháború folyamán értelmetlenül szenvedtek és áldozták feleslegesen az életüket a Csilléry-fé\e kalandban és valaki kérjen bocsánatot azoknak a nevében, akikre még ezen túl is rákényszerítették azt a megalázó igazolási eljárást, amelynek következtében számosan életük egy részében hátrányt szenvedtek. Mi többiek, akik szintén megtörten tértünk vissza, áldozatai voltunk és a mai napig viseljük ennek a különös „tanulmányi kirándulás "-nak lelki és testi következményeit, amibe vétlenl kényszerültünk bele. Köszönöm az alábbiakban felsorolt kollégáknak szóbeli és írásbeli kiegészítéseit, amelyekkel emlékeim kiegészítésében és korrekciójában segítettek: dr. Balogh Oszkár, Prof. dr. A. Z. Beke, Prof. dr. Binder László, dr. Constantinovics Milán, dr. Fendrik Ferenc, Prof. dr. Frank Kálmán, Prof. dr. Kocsis Elemér, Prof. dr. Kováts Jenő, dr. Kiss Béla, Prof. Dr. Méhes Kálmán, Prof. dr. Riskó Tibor, dr. Szirmák gábor, dr. Zulik Róbert, Prof. Dr. Zoltán János. Külön köszönöm Dr. Vasas Líviának, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Könvtára és Központi Levéltára Igazgatójának a kutatáshoz nyújtott értékes segítséget. RÓBERT WALSA, MD physician H—1026 Budapest Pasaréti út 79. HUNGARY