Magyar László szerk.: Orvostörténeti Közlemények 174-177. (Budapest, 2001)

TANULMÁNYOK — ARTICLES - Walsa Róbert: „Az egyetemi rövidített tanfolyamok" története. A Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem keretében Egyesített Orvostudományi Kar — Breslau-Halle, 1944-1945

Ennek ellenére még szinte naponta érkezett valahonnan egy-egy hallgató. Az egyre roszszabbodó körülmények, a kiszolgáltatottság é reményvesztettség alaposan felőrölték lelki tartásunkat, a túlzsúfoltság vagy egyszerűen csak a kilátástalanság miatt, „menekülésként" betegségek ütötték fel a fejüket. Néhány hallgatót ezért gyógykezelés céljából vagy felülvizsgálatra útba is indították magyar helyőrségi kórházakba. Március 28-án a mérnökhallgatóknál már temettek is. Időközben híre kelt, hogy a német hadvezetés a Halle—Drezda—Lipcse háromszöget „Erőd"-dé nyilvánította. Látszott, hogy ez már valóban a vég kezdete. Akkor érett meg bennünk az elhatározás, hogy az „Erőd" ostromát már nem szabad Halléban megvárni. Ahogyan az anyaország területe egyre inkább szovjet megszállás alá került, úgy halványult annak kilátása, hogy a tervezett doktorrá avatás szertartására magyar területen kerülhetne sor. Kezdetben még reménykedtek benne, hogy az avatásokat Sopronban végezhetik, amiről Csilléry kormánybiztos a József Nádor Műegyetem rektorát még 1944. december 5én rendeletben utasította [29]. Ahogyan azonban a dunántúli városokat is, egyiket a másik után megszállták a szovjet csapatok, előbb a berlini magyar követségre gondoltak, mint jelképes magyar területre. Minthogy a szovjet erők időközben már Berlint is fenyegették, a választás magára a Finanzamt-ra esett. Itt gyülekezett tehát az ünneplő közönség, hogy a végbizonyítványt nyert első 54 orvos doktorrá avatása 1945. március 31-én megtörténjék. Minthogy azonban a várost egyidejűleg bombatámadás sújtotta, az ünnepség az óvóhelyre szorult. Az avatást Hüttl Tivadar, megbízott rektor, a debreceni egyetem korábbi tanszékvezető sebész professzora gyertyafénynél végezte, az ő kezébe tették le doktori esküjüket az újonnan avatottak, miközben bombarobbanásoktól remegett az épület. A kényszerűen rövidre sikerült szertartáson Csilléry kormánybiztos mondott néhány lelkesítőnek szánt mondatot, és nyomban útba is indította az újonnan avatottakat remélt szolgálati helyükre, ahol némelyiküket az előzetes egyeztetés hiányában nyomban el is utasították. Ezzel megkezdődött az a folyamat, amely a Németországba került egyetemi hallgatóknak é végzett orvosoknak az egész világban való szétszóródásához vezetett. Fájdalmas veszteségként kellett tudomásul vennünk, hogy amíg a Finanzamt óvóhelyén a doktorrá avatás szertartása folyt, a városban három szigorló orvost ért súlyos bombasérülés. A Hindenburg Strasse-n, a klinikák környékén jártak, amikor a bombák hullani hullani kezdtek. Csűrös György szigorló orvos mindkét lábát lemetszette egy bomba repesze és perceken belül elvérzett, Berce Ily Gézán a szilánkok a hátán és a hasi szerveiben okoztak súlyos sérüléseket, amit a hallei sebészeti klinikán csupán órák múlva láttak el, a következményes szepszis néhány nap múlva vele is végzett. Constantinovics Milán bal sípcsontjának darabos törését és a bal lábszárán elszenvedett súlyos roncsoló izomsérülését ugyancsak a klinikán látták el, de miután a Hallét napok múltán megszálló amerikai, majd az őket felváltó szovjet hadsereg hazaszállíttatta, felépülése végül itthon, az Ádám klinikán fejeződött be. Miközben egyre nyíltabban beszéltek a közelgő összeomlásról, többen is terveztük a menekülés útvonalát. Ez annál is inkább jogos volt, minthogy a németek már korábban hadikórház céljaira szemelték ki a Finanzamt épületét. Az indulás érdekében április 3-án a hallgatók memorandumot intéztek Csilléryhez, követelvén, hogy elindulhassunk valahová, esetleg déli irányban, ahol tudomásunk, sejtésünk szerint osztrák vagy bajor falvakban, kisvárosokban voltak elszállásolva a magyar hadikórházak, amelyek közelsége talán nekünk is nyújthat valamiféle védelmet vagy legalább biz-